26922. lajstromszámú szabadalom • Gép nyomtatási czélokra szolgáló öntött betűsorok előállítására

-BE-lemetszett (n55) sarkára (103—105. ábra) fölcsúszik és ez által előbbi helyzetébe visszaforog. Ezen mozgás által egyszersmind az (N8) karima is ismét lefelé forgattatik és az (nl9) zárótest talpa, mely azt fölszabadította, fölcsúszik a kivágás hátulsó (n54) véglapjára, melybe a sortoló kocsi előremozgása alkalmával behatolt, tehát az eközben lenyomott (N8) karima fölé forgattatik be és ezt ezen helyzetében rögzíti. Olyan berendezésről kell már most gondoskodni, mely meggátolja, hogy az (N2) kar azon időben, melyben az (N8) karima által nincs alátámasztva, leessék és ez által a karima útjába álljon, mikor is ez nem volna kezdeti helyzetébe visszavezethető. E berendezés egy (N5) karból áll, mely a már említett (N3) és (N4) karokkal együtt az (n) tengely bal végére van ékelve. Az (N5) kar nem oly hosszú, mint az (N2) kar, hanem hossza úgy van megszabva, hogy az (n) tengely elforgásakor az (N8) karima mellső éle mellett épen elhaladhat. Az (N5) kar mellett egy kis (n48) emeltyű van a gép állványára szilárdan ágyazva, melyet egy rúgó oldalról állandóan az (N5) karhoz nyom. Ezen (n48) emeltyű alakja a 101. ábrából látható, a hol fölismerhető, hogy az egy (n49) orral van ellátva, mely mélyebb síkban fekszik, mint az (N8) karima és az (N5) kar. Ezen (n48) emeltyű nem követheti rúgójának nyomását, mert végével az (nl9) emeltyű talpához támaszkodik. Ha azonban a sortoló kocsi előre vándorol és az (nl9) emeltyűt is magával viszi, az (n48) emeltyű fölszabadul és az (N5) karhoz támaszkodik. Ezen időpontban az (N5) kar még lefelé van forgatva és így előbb az (n49) orr találkozik vele. Ha azután az (N13) emeltyű lenyomásával az (n) tengelyt elforgatjuk, az (n48) emeltyű (n49) orra az (N5) kar alá ugrik és így meggátolja az (n; tengely időelőtti lefordulását és az (N2) karnak a most a sortoló kocsival visszatérő (N8) karima útjába való beállását. Mihelyt azonban a kocsi ismét kö- : zeledik kezdeti helyzetéhez, az (nl9) emeltyű ! talpa is újból nekiütődik az (n48) emeltyűnek, ezt tehát visszanyomja és az (N5) kart fölszabadítja, mely ekkor rögtön leesik, úgy hogy most ismét csak az (N2) kar támaszkodik az (N8) karimára. Ilykép valamennyi alkatrész visszatért kezdeti helyzetébe és hozzá lehet kezdeni egy új sor szedéséhez. A soröntőforma, mely a rajzokon összességében (R) betűvel van jelölve, lényegében egy parallelopipedon-alakú szekrényből áll, mely nyugalmi helyzetben úgy csatlakozik a szedőszerkezet bal végéhez, hogy egy benne elrendezett sorcsatorna a szedőszerkezetben lévő sorcsatorna egyenes meghosszabbítását képezi, tehát a sor az épen most leírt előretolódás közben a szedőszerkezetből közvetlenül a soröntőformába szállíttatik át. A soröntőformának a szedőszerkezethez való csatlakozása a 133. ábrán van ábrázolva. A 119. ábrán látható ennek helyzete a gép többi részéhez viszonyítva. A mint itt látható, a soröntőforma egy (P3) emeltyű végére van csuklósan ágyazva. Miután a sor a soröntőformába átszállíttatott, ezen emeltyűnek kilengő mozgást adunk, mely a soröntőformát egymásután a 119. ábrán pontozottan rajzolt helyzeteken keresztül az e czélra elrendezett (Q2) szivattyútorkolathoz illeszti, a hol a sor körülöntése megy végbe. A betűfémszivattyú, mely a rajzokon csszeségében (C) betűvel van jelölve, a 130—132. ábrákon külön ki van rajzolva. 132. ábra a soröntőformát öntésre készen a (Q2) szivattyútorkolathoz illesztve ábrázolja. A szivattyútorkolat lényegében egy a gépből oldalt kinyúló karból áll, melyben egy (ql) csatorna van elrendezve. E csaíorna a fémet egy fúvókarendszerhez vezeti, melyen keresztül az a soröntőformába befecskendeztetik. E csatorna legiőbb sajátossága abban áll, hogy a sorintőformába annak legtávolabbi végén torkollik. Miután ugyanis az előfordulható leghosszabb sor számára a soröntőformá! ban elegendő helynek kell lenni, rövidebb ' sorok készítésénél a soröntőforma üregé-