26906. lajstromszámú szabadalom • Műszer hajtólövegek irányzásának a tüzelés pillanatában történő felülvizsgálatra és az eredmény följegyzésére

_ á a tüzelés pillanatában elfoglalt helyzetük a képsíkon elég pontosan fölismerhető legyen. Az egyik inga forgástengelye a képsíkkal közel párhuzamos, a másiké erre merőleges, tehát sortűzű löveg esetében az első mutató a hajónak a hossztengelye, a második mutató a hajónak a kereszttengelye körül végzett elmozdulásait fogja jelezni. Azt a helyzetet, melyet az inga a hajó nyugvásánál foglal el a képsík előtt, a fölvételnél fölvett, vagy utólag berajzolt és a fonálkereszt vízszintes fonalával párhuzamos vonal vagy maga ez a fonál fogja jelezni. A (c cl) mutatók kilengésének iránya és nagysága a hajó mozgásának irányát és nagyságát is jelzi, de megjegyzendő, hogy a (c) mutató a nyugalmi helyzetével minden esetben párhuzamos helyzetben marad, csupán csak ettől való távolsága változik meg, ellenben a (cl) mutató a nyugalmi helyzetével bizonyos szöget fog képezni. A két (d) és (dl) ingát egyetlen, a Cardauns-féle fölfüggesztés segélyével fölfüggesztett inga is helyettesítheti, melynek egyetlen mutatója van; ez a mutató egyrészt a nyugalmi helyzetével párhuzamosan '. mozdul el föl- és lefelé, másrészt pedig abból bizonyos szög alatt ki is térhet. A mutatót egy fénysáv is helyettesítheti, melyet például egy az ingán alkalmazott, vízszintes hasítékkal bíró ernyő létesít. Annak följegyzésére, hogy a tüzelés pillanatában a hajó föl- vagy lefelé mozgott-e, a mutatókkal külön segédberendezéseket kell összekötni. Az 1. és 2. ábrán ezt a berendezést két másik (b bl) mutató képezi, melyek a (c cl) mutatókkal súrlódás útján vannak kapcsolva és az (e e), illetve (el el) ütközők között bizonyos határokon belül mozdulhatnak el. A kapcsolásra például egy-egy a (d), illetve (dl) ingával összekötött ív szolgálhat, mely a (b bl) mutatón ennek forgástengelyétől bizonyos távolságban elhelyezett görgőre kismérvű nyomást gyakorol. Mikor például a (dl) inga jobbfelé tér ki, az ív a (bl) mutatót akként forgatja el, hogy annak vége az alsó (el) ütközőre fekszik; eme hely- I zetben marad a mutató mindaddig, míg az inga jobbfelé leng. Mikor a mozgásiránya megváltozik, a (bl) mutató ismét forogni fog, míg a fölső (el) ütközőt nem éri. Tehát a (b bl) mutatók és az (e e) és (el el) ütközők viszonylagos helyzete a hajó mozgásának irányát is jelzi. Lehet azonban a (b bl) mutatók mellőzésével a mozgásirányt olyképen is följegyezni, hogy a (c cl) mutatókról két fölvételt készítünk, de ekkor gondoskodnunk kell arról, hogy az első és második fölvétel egymástól megkülönböztethető legyen, mi például akként történik, hogy a két fölvétel között eltelő időszak alatt a mutatót képező fénysáv alakját módosíthatjuk, például a fénysáv elé a második fölvétel előtt egy ezt részben elfödő ernyőt állítunk, úgy hogy a második állásban a mutatót megszakított vonal jelzi. Lehet azonban a fölvétel megtörténte után akkora rést hagyni, hogy a mutató egyes pontjai fénysávokat rajzoljanak a hajóval együtt mozgó és a fény iránt érzékeny lemezre, melyek azután a hajó mozgásirányát jelzik. Oly műszereknél, melyek fény iránt érzékeny (f) lemeze bizonyos sebességgel előre mozog (pl. a fény iránt érzékeny lemezt az egyik (r) hengerről a másikra tekerődző hártya képezi), a mutató minden pontja egy bizonyos görbét ír le. Ha már most a mutató egy pontját kiválasztjuk, például azt, melyet a 3—6. ábra szerint a mutatón függő és evvel együtt föl- és lefelé mozgó, egy (xl), illetve (zl) fúrattál ellátott ernyő határoz meg, akkor az (xl), illetve (zl) pontnak megfelelő pont a 3. ábrán látható (x), illetve (z) görbét fogja leírni. A görbe ama pontját, mely a tüzelési helyzetnek felel meg, külön ki kell emelni. Ez legegyszerűbben akként történhetik, hogy az (f) hártyát csupáncsak a tüzelés pillanatában indítjuk mozgásnak, ekkor a görbe kezdő pontja a tüzelés pillanatának felel meg. Lehetne azonban a tolókának a tüzelés pillanatában kis oldalmozgást is kölcsönözni, mikor a megfelelő pont ugyancsak ki van emelve. A műszer-