26891. lajstromszámú szabadalom • Harangművel bíró sorompó állító- és záróberendezés

- i -addig kell forgatni, míg a sorompófák föl- i emeltetnek, a mi azonban azonnal megtör- i ténik, mihelyt a hajtás forgattyúját forgásba hozzuk. A következő előesöngetés előkészítésének czéljára való visszaforgatás elmarad és csak a sorompó legközelebbi zárásánál következik be, a midőn azonban az újbóli elcsöngetésre szolgál. A 3. és 4. ábrákban egy ily módon működő sorompó-állító és záró berendezés nézetben és függélyes metszetben van föltüntetve. Az (a) csapágyban egy (b) forgáscsap van megerősítve, melyen egy (c) dob van forgathatóan megerősítve, utóbbi köré egy sodronykötél (vagy láncz) van tekercselve, melynek végei kettős sodronyhuzalokkal vannak összekötve. Ezen kettős sodronyhuzalok ismert módon egy forgattyús hajtáshoz haladnak, melynek dobján az ezen kettős sodronyhuzalokkal összekötött kötelek vagy lánczok föl- vagy letekercselhetők (1. és 2. ábra). A (b) csapon továbbá egy (d) tárcsa ül, melynek (e) forgattyúcsapjába egy (f) vonórúd fogódzik. Ezen (f) vonórúd a sorompófához (1. és 2. ábra) halad és utóbbival egy (g) villa és (h) csap segélyével van összekötve (5. és 6. ábra). A (d) tárcsa a megtörtént előesöngetés után a (c) tárcsa által magával vitetik, mi által a sorompó az (e) forgattyúcsapnak az (f) vonórúdra kifejtett nyomása folytán elzáratik. A (c) dobnak a (d) tárcsával való kapcsolását egy (i) golyó eszközli (3. ábra), mely két egymásnak megfelelő (k) vájlatba (4. ábra) van behelyezve, mely utóbbiak egyike a (c) dobban és a másik a (d) tárcsában van kiképezve. A (c) dobban lévő (k) vájat (1) hátrafallal bír (3. ábra), mely az (i) golyót magával viszi és addig tolja maga előtt, míg a golyó a (d) tárcsán forgathatóan ágyazott (m m' m") háromkarú emeltyűbe ütközik, miáltal a (d) tárcsa szintén egyiittforog és így a sorompó elzáratik vagy kinyittatik. Az (m m' m") háromkarú emeltyű ezenkívül még két más követelménynek is megfelel és pedig 1. a sorompófa mozgását kényszermozgásúvá teszi, úgy hogy a so! rompófa csak a sodronyhuzal mozgását ko-i vetheti és utóbbinál sem gyorsabban, sem lassabban nem mozoghat, tekintet nélkül , arra, hogy egészben vagy részben van-e csak egyensúlyozva; a sorompófa egészbeni kiegyensúlyozása könnyebb mozgás szempontjából előnyösebb, miért is kettős sodronyhuzalsorompóknál a sorompófák czélszerúen lehető pontosan vannak kiegyensúlyozva; 2. a háromkarú emeltyű a (d) tárcsát végállásaiban — fölemelt sorompófa mellett — rögzíti, úgy hogy a sorompófa önmagától sem szélnyomás, sem túlsúlya folytán le nem sülyedhet és a (d) tárcsát sem viheti az előesöngetés alatt időelőtt magával, minek megtörténte által az előesöngetés ideje megrövidülne. A kényszerített mozgás az (i) golyónak az alsó (m) emeltyűkarba való ütközése által következik be, mi által ezen emeltyűkar az egyik vagy másik irányban kilendíttetik, a szerint, a mint a (c) dob jobbra vagy balra forog. E mellett az (m' és m") emeltyűkarok is kimozdulnak helyzetükből és egyikük mindig a (c) dob belső fölületén alkaimazott (n) fogazással jön kapcsolatba; ennek folytán a (d) tárcsa csak a sodronyhuzalokkal összekötött (c) dob mozgását követheti, mivel egyrészt az (i) golyó segélyével előre nyomatik, másrészt a (c) dob egy (n) fogára támaszkodó (m') vagy (m") emeltyűkarok egyike által az előresietésben meg van akadályozva még akkor is, ha a sorompófa előre vagy hátrafelé túlsúllyal bírna. Ugyanezen működés történik a sorompó nyitása alkalmával is. A (c) dob egy egyszeri előesöngetés, a sorompó zárása és nyitása czéljából, csak egy értelemben forgattatik el és épen ez által van lehetővé téve, hogy a (c) dobnak a legközelebbi előesöngetés előkészítése czéljából való visszaforgatása megtakaríttatik. Ha azután a következő zárásnál ellenkező értelemben forgatunk, akkor a (c) dob üres visszafelé forgása ismét a záráshoz való előcsöngetést eszközli. Természetes, hogy a haranginú oly módon van berendezve, hogy mindkét forgásirányban csönget.