26880. lajstromszámú szabadalom • Zárókészülék lehúzott görredőnyök biztosítására
rovatékok vannak és pedig oly számban, hogy úgy e hely fölé, mint az alá is jusson néhány. A megfelelő kivágásokkal ellátott pálczákon az ismert módon (n) hevederek (vasszalagok, sodronykötelek stb.) húzhatók át vagy vászonra ragaszthatok a pálczák. A redőny pálczáinak mindkét végén elrendezett új zárókészűlék működése a következő : A redőny lebocsátása alkalmával a pálczák vezetőléczeikben csúsznak és a (c) kampós karok saját súlyuk következtében függve, szintén velük csúsznak. Egészen hasonló módon viselkednek a redőnynek heveder vagy hajtómű segélyével való fölhúzása alkalmával is. Az (a és al) pálczáknak egymástóli távolsága mindig van akkora, hogy a (k) ékek el ne érjék a fölöttük lévő (a) pálczának kis kampós karját. Ha azonban megkíséreljük a lebocsátott redőnyt alulról fölemelni, akkor az egyes pálczák egymáshoz tolódnak, tehát a (k) ékek is behatolnak a (c) karok közé, miáltal ezek szétfeszíttetnek és az (1) vezetőléczek (m) rovatékaiba ugranak, a honnét azután a legnagyobb erőfeszítéssel sem tolhatók tovább, tehát ez esetben tényleges zárás jön létre. Hasonló zár ókészű léket alkalmazhatunk hullámos lemezből való redőnynél is, csakhogy a lemeznek ekkor szélességirányban megosztva kell lennie; az alsó részen ekkor (p) fejes csavarok vannak, melyeknek orsóján a másik rész (o) kivágásaival vezettetik. Az alsó rész fölső szélén vannak ekkor a (k) ékek, míg a fölső rész a (c) zárókampókat hordja. Ha a redőny alsó része megemeltetik, akkor az alsó lemez eltolódik (o) kivágásban, miáltal a (k) ékek szétfeszítik a (c) kampókat és benyomják azokat a vezető léczek (m) rovatékaiba. A rajzon föltüntetett és föntebb leírt alakok semmiesetre sem merítik ki a jelen találmány összes lehető kiviteli módozatait. Alkalmazhatók például a szabadon függő karocskák helyett rugalmas kampók is, melyek rovatékok helyett a vezetöléczek nyílásaiba nyomódnak, ha a redőny alulról megemeltetik, mely kiviteli alak a 4. és 5. ábrán van föltüntetve. A (c c) kampók fülei fölött a kivágott (a) pálczához egy lapos (q) rúgó van szögecselve és úgy van meghajlítva, hogy egyik vége az egyik kampóra, másik vége pedig a másik kampóra támaszkodjék és e két kampót egymáshoz szorítsák. A zárt redőnynek kívülről való megemelésekor a (k) ék benyomul a rugók által összeszorított (c) kampók közé, szétfeszíti ezeket egymástól, úgy hogy benyomulnak az (l) vezetősínek (ml) nyílásaiba, miáltal zárás jön létre. Minthogy mindig megtörténhetik az, hogy a húzás a redőnyre egyoldalúlag hat keretek különféle elhúzódása — vagy ajtókeretek különféle elhúzódása — vagy más hasonló okok folytán a redőnynek egyoldalú elhajlását tekintetbe kell venni, azért igen ajánlatos a zárókészűlékkel fölszerelt két pálczát illetőleg lemezrészt egymással csuklósan összekötni, úgy például, a mint az a 4. és 5. ábrán föl van tüntetve. Az (al) pálczára erősített pántnak oly (r) kivágása van, hogy ezen helyen a fölső szélen csak egy (rl) híd marad meg. Ezen (rl) hídba kapaszkodik a fölötte lévő (a) pálczának kampószerűen meghajlított, nyit-ott (s) pántja. Az alsó pálczák tehát mindkét végükre erősített ily csuklók segélyével a fölső pálczákat mindig egyenletesen magukkal fogják vinni, míg az illető pálczáknak a zárókészűlék működésbe hozatalához szükséges eltolódása mindamellett lehetővé van téve. A találmányra teljesen közönbös az, hogy vájjon a zárókészűléket mely pálczákra szereljük, ajánlatos azonban azt a redőny fölső végén elrendezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék lebocsátott görredőny jogosulatlan fölhúzásának megakadályozására, az által jellemezve, hogy egy közös csapon szabadon függő, szükség esetén rúgó által feszített két (c c) zárókampó, melyek egy megfelelő kivágással ellátott (a) redőnypálczának a vezetékben
