26877. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mesterséges mészhomokkövek nyers anyagának előállítására

anyag keverékét is, tehát nem sikerül oly nyers anyagot előállítani, melyet a megoltás után azonnal sajtolásnak vethetnénk alá. Ugyanis az ily módon megoltott anyagot a leköttető kazánban elhelyezett megoltó tartályban megkeverni nem lehet, ezért a nagy feszültségű vízgőz hatása alatt a nyugalomban lévő mész- és homokkeverék lekötne és azt sajtolás útján alakítani nem lehetne. A megoltó tartályból kiemelt meszet tehát keverő berendezésekben vagy kollerjáratokon utólag kell még homokkal keverni. A találmány tárgyát képező eljárás és berendezés használatával mindezeket a hátrányokat elkerüljük, amennyiben a mész megoltását az (a) keverő berendezésben végezzük, melynek szárnyakkal, lapátokkal vagy hasonlókkal fölszerelt (b) kavaróműve az üreges (e) tengelyre van fölékelve. Az üreges tengely a (d) csőcsonk útján tömítve van az (e) gőzvezetőcsővel összekötve, mely utóbbi vagy közvetlenül a gőzfejlesztő kazánhoz, vagy pedig az (f) gőzvezetékhez csatlakozik, de mindkét esetben ugyanoly gőzt vezet, mint aminő az alakos darabok lekötését idézi elő. A (c) üreges tengely gőzzáróan van kiképezve, úgy hogy abból a keverőtérbe gőz nem juthat, tehát a keverendő anyag víztartalma meg nem változhatik. A leírt keverőmű az üreges tengelyre lévén fölékelve, annak lapátjai, szárnyai stb. rendkívül növelik a fütőfölűletet, úgy hogy a hőfogyasztás igen gazdaságossá válik, a fölmelegedés pedig ennek daczára rendkívül gyorsan történik. A hőcsere annak következtében is igen kedvezően megy végbe, hogy a hő belülről kifelé áramlik, ezenkívül a keverendő anyag — mely mozgásánál a keverőmúvet szorosan körülfogja — a sugárzó hőt is tökéletesen elnyeli. Annak következtében, hogy a leírt csőelrendezés következtében ugyanoly feszültségű gőz jut a keverőmű üreges tengelyébe, mint a leköttető kazánba, a nedves és előnyösen homokkal kevert mész folytonos keverés közben hevül föl a lekötést előidéző gőz hőmérsékletéig és ily módon oly tökéletesen oltatik meg, hogy a leköttető kazánban utólag sem meg nem oltatik, sem föl nem duzzad. A berendezésnek a rajzon példaképen ábrázolt kiviteli alakjánál a folytonos üzemre alkalmas keverőtartályban elrendezett keverőmű akként van kiképezve, hogy azt két leszerelhető szárnyakkal ellátott, különböző sebességgel forgó üreges (c cl) tengely képezi. Az egyes tengelyek keverő csavarjait képező szárnyak akként vannak egymás mellett elrendezve és csavarok segélyével megerősítve, hogy azokat kopottságuk miatt vagy más okból ki lehessen váltani. Az egymással érintkező csavarok egyúttal az üreges tengely védőburkolatát is képezik, melyek meggátolják, hogy a keverendő anyag a tengelyt koptassa. Magától érthető, hogy az eljárás más, folytonos vagy időszakos működési keverőberendezés alkalmazásával is foganatosítható. Az eljárás legelőnyösebben olyképen foganatosítható, hogy porrá tört égett meszet megfelelő mennyiségű homokkal és vízzel keverünk, de lehet ép úgy már megoltott meszet, mely még meg nem oltott, tehát a leköttető kazánban utólagos megoltást szenvedő és földuzzadó mészrészecskéket tartalmaz, a leírt módon végleg megoltani. Természetes, hogy az eljárs szerint először tiszta meszet is olthatunk meg és hevíthetünk föl a kellő hőmérsékletre, hogy azt utólag keverjük megfelelő mennyiségű homokkal vagy más, kovasavat tartalmazó anyaggal. Az az idő, mely a nedves mésznek fölhevítésére szükséges, a mész tulajdonságaitól, nevezetesen attól függ, hogy annak megoltása könnyebben vagy nehezebben végezhető-e. Folytonos üzemű mészoltó berendezésnél a keverőtér hossza is ennek megfelelően szabandó meg. A gyakorlatban előnyösnek bizonyult, ha egyetlen hosszabb keverőtér helyett több egymás fölött elrendezett rövidebb keverőteret alkalmazunk és ezeket akként kötjük össze egymással, hogy a keverendő anyag az első tartályból a másodikba, ebből eset' leg a harmadikba jusson és így tovább.