26873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénsavas ólomoxyd (ólomfehér) előállítására
hói finom lyukukkal vannak ellátva, melyeken át savat tartalmazó vizet fecskendezünk az ólomszálakra. A víz hozzáfolyását egy (35) szabályozó készülék önműködőlég szabályozza, és pedig oly képen, hogy a továbbító szalagok mozgásánál a víz a (22) csövekbe ömlik, ha pedig a továbbító szalagok állanak, a víz hozzáfolyása is elzáratik. A (17) kamra alján lévő (23) csövön át vízgőzt és marógázt (szénsavat) vezetünk be a kamrába. A (23) cső fölső részén lyukakkal vau ellátva. (24) a kamra alján elrendezett vályú, mely a lecsöpögő sav fölfogására szolgál. (1. 2. ábra.) A (9) és (19) szalagok alátámasztására ínég (25) hengerek is szolgálnak. A gázok a (17) kamrából a fölül alkalmazott (26) csövön távoznak el. (27)-tel (2. ábra) a (19) szalagok léczeit összekötő csuklók pályája van jelölve. Az így földolgozott termék a (17) kamrából (28) csatornán át a (29) mosódobba jut, a hol a,még megmaradt tiszta ólom a földolgozott terméktől szétválasztatik. A dob tölcséralakú fenékkel bíró (30) edényben forog, melynek fenekén a nyert termék lerakodik. A (29) dob egy motollából áll, mely finom sárgaréz drótból való szitaszövettel van bevonva, melynek likacsain át a nyert termék keresztül hull, a meg nem támadott ólom azonban nem. A (30) tartány annyira van vízzel megtöltve, hogy a dob részben víz alá merül, továbbá (31) csővel van ellátva, melyen át a vízben úszó ólomfohér a szárító térbe szivattyúzható. A (29) dob hátsó vége (32) válaszfalakkal van ellátva, melyek a köpenytől a tengely felé terjednek és a meg nem támadott ólmot fölfelé viszik, honnan az a rézsútos (33) pályán a (34) tartányba kerül. Az eljárást a legjobban a következőképen foganatosítjuk: Az ólmot az (1) tégelyekben kevéssel az olvadási pont fölé hevítjük és azután a (4) lemez nyílásain át a tégelyből kibocsátjuk. Mihelyt az ólom a levegőre kerül, megmerevedik, a mikor is szálakat alkot, melyek «ólomrost» név alatt ismeretesek. Ha az ólmot az olvasztó tégelyben magasabb hőfokra hevítjük, akkor daraszerű alakra oszlik szét. A szálas alak azonban a további kezelésre a legjobbak bizonyult. Az ólomrostok az (5) tölcséren át a (9) végtelen szalagra esnek, melyen a tölcsér lengése következtében egészen vagy részben elkülönített tömegekben vagy hullámokban helyezkednek el, a mint az a 4. ábrán tisztán látható, a hol is minden egyes hullám szabályozott mennyiségű ólmot tartalmaz. Ily módon az ólomrostoknak egy vastag burkolata keletkezik akként, hogy az ólomrostok összeesése meg van akadályozva, tehát lazán maradnak és úgy a nedvesítő folj'adéknak, valamint a maró gáznak az összes részekhez való könnyű hozzáférhetését lehetővé teszik. A (9) szalag aztán az ekként rétegezett ólomrostokat az eczetsavból és vízből álló, a (12) edényben lévő savfürdőn vezeti át> melyben állandóan bizonyos magasságig akként szabályozott oldatot tartunk fönn, hogy 1 rész 26% os eczetsavra8rész víz essék. Az oldatnak állandó magasságban tartása a (13) táptartálytól jövő (14) cső végére szerelt és úszóval működő (15) szelep segélyével történik. A (12) edényből azután a (9) szalag az ólomrostokat a levegőn át a (17) kamrába vezeti. Útközben az egész ólom vagy ennek egy része oxydálódik és az eczetsavval való vegyülés által eczetsavas ólomoxyd képződik, miáltal az ólom a maró gázok hatására előkészíttetik. Az ólom a (9) szalagról a kamra legfölsőbb (19) továbbító szalagjára kerül, a mint az az 5. ábrán világosan föl van tüntetve, és i. t. Miközben az ólom az egyik továbbító szalagról a másikra kerül, mindig megfordíttatik, úgy hogy a maró gázok hatásának mindig újabb és újabb fölületek nyújtatnak, anélkül, hogy az ólomrostok tömör tömeggé csomósodnának össze. Minthogy a (9) szalag és a (19) továbbító szalagok ugyanazon sebességgel mozognak, az összefüggő burkolatot alkotó rostok nem szakíttatnak szét. A (9) szalagról a (12)
