26854. lajstromszámú szabadalom • Sodronyszövőgép

- 4 — nál a kilincs elhalad a kilincskerék fogazata fölött. Az (57) tengelynek ezen időszakos elforgása egy közbeiktatott (63) tengely segélyével vitetik át a (61) szövethenger tengelyére. Az (57 és 63) tengelyek (58 59) csigahajtás segélyével vannak egymással kapcsolatban, míg a (63) tengelyről a szövethenger tengelyére a (64) csiga és(60)csavarkerék viszi át a mozgást. Az (52) kilincs kilengésének nagysága és evvel a (61) szövethenger elforgatásaidnak mértéke azáltal szabályozható, hogy a (49) vonórúd csapját a (48) kivágásban kifelé vagy befelé toljuk el. Ugyancsak a szövethenger elforgatásának szabályozására szolgál a 8. ábrán látható készülék, mely egy az (53) kilincskerék fogazatát elfödő (56) bádogszegmentből áll. Ezen (56) szegment az (55) csavar és (54) csavarkerék segélyével elforgatható az (57) tengely körül és úgy állítható be, hogy az (52) kilincs útjának egy része alatt fölötte halad és csak akkor kapaszkodik az (53) kilincskerékbe, midőn róla lecsúszott. Minél közelebb állítjuk a szegmentet a kilincs középállásához, útjának annál nagyobb részét teszi meg a kilincs lazán haladva, tehát annál kisebb mértékben forgatja el az (57) tengelyt és evvel a (61) szövethengert. A szövethenger elforgásának a készített sodronyszövet sűrűségéhez kell alkalmazkodnia. Ha például minden hüvelyknyi hosszra 4 szál esik, akkor a szövetbenger 1 hüvelyknyi szövetet húz, mialatt a vetélő négyszer repül át a szádon. Ha ellenben egy hüvelyknyi hosszra 200 szál esik, akkor a szövethengernek csak akkor szabad 1 hüvelyknyi szövetet húznia, midőn a vetélő kétszázszor repült át. Minthogy a jelen gépnél kétféle eszköz is áll rendelkezésünkre a szövethenger elfordulásának szabályozására, azért ezen szabályozás oly pontosan vihető végbe, hogy a gép a fönt példaképen fölhozott határok között bármely sűrűségű szövet készítésére alkalmas. Ezzel szemben az eddigelé használatos gépek csupán néhány egymástól eltérő sűrűségű szövetet készítettek és így nagyobb számú gépet kellett berendezni, hogy mindenféle sűrűségű szövet legyen készíthető. A szálhenger fékezése történhetik bármely ismert szerkezet segélyével és ezeknek egyike példaképen a 9. és 10. ábrákon van föltüntetve és a következőkben áll: A (65) szálhenger tengelye külső végére erősített (66) fogaskerék és a (67) fogaskerék segélyével a (68) tengellyel áll kapcsolatban. A (68) tengelyre lazán van ráhelyezve a (69) kar, mely végein (83) súlyokkal van megterhelve. A (69) karra ágyazott (71) fogaskerék fogaival a (68) tengelyre ékelt (70) fogaskerékbe kapaszkodik, úgy, hogy a (65) szálhenger elforgatásakor a vele együtt elforduló (68) tengely (70) fogaskerekével fölemeli a (69) emeltyűt, mely azonban végein levő (83) súlyok által nyomva (71) fogaskerekével visszagördül a (70) fogaskerék körül eredeti állásába. A (71) fogaskeréknek ezen legördülése magára az emeltyűre ágyazott (72—79) fogaskerékrendszer segélyével egy (80) pörgettyűre vitetik át, mely oldalaira erősített (81) bőrlapokkal a keretre erősített (82) könyökre támaszkodik. Valahányszor tehát a (69) emeltyű a lánczhenger elforgása folytán fölemelkedik, a (83) súlyok hatása folytán mindaddig esik visszafelé, amíg a legördülés által forgásba hozott (80) pörgettyű egyik (81) bőrlapjával a (82) könyökbe nem ütközik. A (69) emeltyű eszerint mindig ugyanazon állást foglalja el és így mindig ugyanakkora feszültség vitetik át a lánczhengerre. A 11. és 12. ábrákon föltüntetett nyüstemelő-berendezés lényegében egy (91) rúgó által feszített (89) lábítóból áll, mely az (1) főtengelyre erősített (90) exczenter által lenyomva az egymás mellett elrendezett (84 84) karok közül fölváltva majd az egyiket, majd meg a másikat húzza le. Minthogy a (96) szárak segélyével az egyik nyüst az egyik karhoz, a másik nyüst pedig a másik karhoz vau kötve, ezátal majd az egyik, majd meg a másik nyüst lesz lefelé húzva. A (89) lábító a kampós végű (85) akasztók segélyével viszi magával a (84) karokat, melyek fölváltva lesznek a lábítóhoz odanyomva és annak (94) csapjába ka-