26811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keverékgáz (vízgáz és kőszéngáz) előállítására

— 2 — (g) szelepeken keresztül a kamrák mögött elrendezett (E) rekuperatorral köthetők össze, melyből az előmelegített levegőt a (h) csővezetéken keresztül az (A és B) generátorok mellső oldalába vezetjük be. A (h) csővezeték ezen czélból a generátorok előtt felül a (k és 1) ágakra, alul pedig az (m és n) ágakra oszlik. Ezen négy ág mindegyike szeleppel van ellátva és, a mint az ábrákban látható, a levegőt a rostély fölött és alatt vezeti be az (A és B) generátorokba. Ezenkívül a generátorok a szén befogadására szolgáló tölcsérrel, töltő- és hamuajtóval, megfigyelő nyílásokkal és más, ezen készülékeknél szokásos, ismeretes fölszerelésekkel vannak ellátva, melyek az ábrákban világosság kedvéért nincsenek külön betűkkel ellátva. A berendezés üzeme a következő: A zárt (d és e), valamint az (s és t) szelepeknél és a nyitott (f és g) szelepeknél eszközölt melegre fuvatás után a (k, 1, m, n és az f, g) szelepeket zárjuk, a (d) szelepet pedig nyitjuk. Miután erre az (A) generátort friss kőszénnel láttuk el, a (D) túlhevítő kamrába a (t) szelepen keresztül gőzt bocsátunk be. A gőz ezen (D) kamrában túlhevíttetik, ezután fölülről lefelé halad a (B) generátoron keresztül és itt tiszta vízgázt fejleszt. Ezen vízgáz már most a (V) csatornán át az (A) generatorba kerül, itt újból túlhevíttetik és a fölül a tüzelésen fekvő frissen adagolt kőszenet gáztalanítja, A vízgáz és a kőszéngáz már most a (C) kamrába kerülnek, melyben bensőleg összekeverődnek egymással, mire azok ezen kamrát a (d) szelepen keresztül elhagyják, hogy a tisztító készülékekhez áramoljanak. A (D, B, A, és C) készülékek e szerint a következő szerepet töltik be: (D) a vízgőz túlhevitésére szolgál. (B) vizgázt fejleszt. (A) a vízgázt túlhevíti és kőszéngázt szolgáltat. (C) a gázokat jól összekeveri egymással. Mihelyt a hőmérséklet a külömböző készülékekben túlságosan leszállt, a berendezést újból melegre fuvatjuk. A következő gázperiódusnál a gázok éppen megfordított irányban áramolnak a készülékeken keresztül, a mennyiben a gőzt az (s) szelepen átbocsátjuk a (C) kamrába és a (B) generátort friss szénnel látjuk el úgy, hogy a (C) kamra most túlhevítő kamrává, az (A) generátor vízgázgeneratorrá, a (B) generátor kőszéngázgeneratorrá és a (D) kamra keverő kamrává lesz. A keverékgáz most az (e) szelepen át távozik. Erre a folyamat melegre való fúvatással újból ismétlődik. Különösen kiemeljük, hogy a vízgázgeneratorba sohasem adagolunk kőszenet, kokszot vagy más égési anyagot, mivel ezen generátor a vízgáz-képződéshez még az előző periódustól származó elegendő gáztalanított szénnel bír. A jelen eljárás azáltal tűnik ki, hogy a kőszéngáz képződéstől eredő kokszot a következő gázperiódusban rögtön vízgáz előállítására használjuk föl, míg a kőszén gáztalanítási termékeit nem, mint az eddigi két generátorral dolgozó eljárásoknál szokásos, a másik generátor tüzelése által fixiroztatjuk, hanem a vízgázhoz keverjük és ezáltal a meglévő nehéz szénhydrogének révén a keverékgáznak kívánt világító képességet és a nagyobb methantartalom következtében nagyobb kalorikus értékét kölcsönzünk. A leírt berendezés még azon lényeges előnnyel bír, hogy az egyik gázperiódus közben legerősebben lehíítött vízgázgenerator a melegre való fúvatás után csak a vízgáz túlhevítő kamrája gyanánt szerepel és ennek következtében kevesebb hőt kell szolgáltatnia; továbbá hogy az egyik perióodusnak csak kevéssé lehütött vízgáz-túlhevítője (a kőszén gáztalanítása még szolgáltat kevés meleget) a melegre való fuvatás után erősen túlhevítve lesz és ennek következtében a következő gázperiódusnál vízgázgenerator gyanánt jó vízgázt képes fejleszteni. Ugyanaz áll a túlhevítő és a keverő kamrákra nézve is. A keverő kamrának csak kevés meleget