26721. lajstromszámú szabadalom • Permetező kondenzátor

- 2 -zált folyadék a kajláshoz folyik, itt összegyűl és így egy szakaszból nem folyhatik át a valamely alantabb fekvő szakaszba. Midőn elegendő kondenzát gyűlt föl valamely hajlásnál és annak keresztmetszetét teljesen elzárta, akkor az utána áramló gőzök fölnyomják a kondenzátot a legközelebbi magasabban fekvő szakaszba és így tovább haladva, mind jobban és tökéletesebben kondenzálódik, úgy hogy csak tiszta kondenzát távozik el a készülékből és a hü tő víz "teljesen kihasznál tátik. A mellékelt rajzon a jelen találmány táigyát képező kondenzátornak több kiviteli alakja van föltüntetve és pedig az 1—6. ábrák mindegyike egy-egy kiviteli alakot mutat, voualos rajzban. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a hajlások által kigyócsővé egyesített (3, 5, 7, 9, 11, 13) csőszakaszok az (1) csővégnél alul bevezetett gőzök haladási irányában, vagyis a (2) nyilak által jelölt irányban lejtenek. A lejtős (3, 5, 7, 9, 11, 13) szakaszokban kondenzált folyadék a (4, 6, 8, 10, 12) hajlások felé folyik és itt összegyűl. A mint tehát látható, ki van zárva az, hogy a folyadék egy magasabban fekvő szakaszból, például az (5) szakaszból, egy mélyebben fekvő szakaszba, például a (3) szakaszba visszafolyhasson. Midőn a (4) hajlásnál annyi folyadék gyűlt össze, hogy az a cső keresztmetszetét elzárja, akkor az utána áramló gőz, mint egy dugattyút fölnyomja a legközelebbi (5) szakaszba, itt összegyűl a (6) hajlásnál, a honnét a (7) szakaszba nyomatik föl és így tovább, míg végül a kondenzát a (14) csővégnél eltávozik a készülékből. A hűtővíz a (15) nyilak által jelölt irányban természetes esése folytán fölülről lefelé halad át a kondenzátoron, minélfogva a (14) csővégnél eltávozó kondenzátnak ugyanazon vagy csaknem ugyanazon hőfoka van, mint a legfölső (13) szakaszra hulló hűtővíznek. A 2. ábrán vázolt kiviteli alak abban különbözik az 1. ábrabelitől, hogy ennél a csőszakaszok nem lejtősen fekszenek, hanem vízszintesen. Ennél oly (16, 17, 18, 19, 20) osőhajlások alkalmaztatnak, melyek a csőszakaszokban kondenzált folyadékot összegyűjtik és azáltal, hogy egyik hozzájuk csatlakozó szakasznál visszafelé vannak hajlítva, két-két szomszédos szakasz között vízgátat alkotnak. Ezen kiviteli alak működése teljesen hasonló az 1. ábrabeli kiviteli alakéval. Míg az imént leírt kiviteli alaknál a csőhajlások csak az egyik hozzájuk csatlakozó csőszakasznál vannak visszafelé hajlítva, úgy hogy a szakaszban kondenzált folyadék annak mindkét végén összegyűlhet, addig a 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (16, 17, 18, 19, 20) csőhajlások mindegyik hozzájuk csatlakozó szakasznál visszafelé vannak hajlítva, miáltal valamely (3, 5, 7, 9, 11, 13) szakaszban kondenzált folyadék csak a szakasz után következő csőhajlásban gyűlhet össze. A fönt leírt három kiviteli alak nagyjában a szokásos kigyócsőre hasonlít és ezeknél a gőzök és a kondenzátok a hűtőfolyadékkal szemben állandóan egy irányban,' vagyis alulról fölfelé haladnak, de szerkeszthető oly kiviteli alak is, melynél a gőzök egyideig lefelé, azután pedig fölfelé, majd ismét egyideig lefelé és erre újból fölfelé haladnak s. i. t., a mellett a fölfelé való haladas természetesen mindig nagyobb a lefelé való haladásnál, úgy hogy a gőzök, illetőleg az ezek kondenzálásából keletkezett folyadékok végeredményben följutnak a csőrendszer fölső végéhez. Ilyen kiviteli alak van föltüntetve a 4., 5. és 6. ábrákon, melyeknél mindegyik csőszakasz többször ide-oda van hajlítva^ illetőleg több egymás alatt fekvő szárból van összetéve, mely szárak fölülről lefelé következőleg vannak egymás után kapcsolva, míg a szakasz legalsó szára egy hosszabb könyökcső segélyével van a legközelebbi magasabban fekvő szakasz legfölső szárához kapcsolva. A gőzök tehát az egyes szakaszokon belül útjokat fölülről lefelé teszik meg, de azután mindig fölemelkednek egy magasabban fekvő szakaszba, míg csak a csőrendszer végére nem jutnak. A 4. ábrán föltüntetett alaknál mindegyik szakasz két (3 és 5, 7 és 9, 11 és 13) cső-