26703. lajstromszámú szabadalom • Le- és fölcsappantható háttámasz betegágyakhoz és hasonlókhoz

- á -szektor belső felületének szomszédságában, (7) csavarok segélyevei, egy-egy (8) ágyazat van erősítve, mely utóbbi egy végtelen (9) csavar befogadására szolgál. Az ágyazatnak fölső része, mint a 7. ábrán látható, körülfogja a szektor fogkoszorújának azon részét, melybe a (9) végtelen csavar kapaszkodik. A távolságot a (8) ágyazatnak a szektor fogazatát körülfogó részei között, egy a (11) kulisszán áthatoló (10) csap tartja fönt, mely nem engedi, hogy az említett részek egymáshoz közeledhessenek vagy egymástól eltávolodhassanak. A háttámlát a két (6) oldalrész és a (13) heveder alkotja, mely előbbiekhez a (14) kartámaszok csukló közvetítésével csatlakoznak, míg az utóbbiak a (15) karok révén szintén csuklósan vannak az ágynak (3) hosszanti oldalaihoz (16)-nál erősítve. így tehát az (5), illetőleg (6,14,15 és 3) részek bizonyos tekintetben egy összecsappantható parallelogrammot képeznek. Azon czélból tehát, hogy a háttámasz az ágy síkjából kiemeltessék és az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe állíttassék, nem kell egyebet tenni, mint csakis a (9) végtelen csavart a (30) fogantyú segélyével forgatni. A lecsappantás természetesen szintén a végtelen csavarnak forgatása által történik, azonban ekkor a forgatást ellenkező irányban kell eszközölni. A (19) asztallap (20) szorítékok segélyével rögzíttetik a kartámaszokon, tehát szükség esetén szintén könynyen eltávolítható. A hátsó (6) karok között kettős vászon feszíttetik ki zsákalakban, melybe szükség esetén vánkos helyezhető. A 8—11. ábrákon bemutatott kiviteli alak a föntebb ismertetett foganatosítási alaktól csakis abban különbözik, hogy itt a fölcsap p a n tá s ra szolgáló szerkezet módosítva van. Itt ugyanis a (2) tengely körül lengő fogazott szektort egy a (2) tengely körül forgatható, sarló alakú (22) rész helyettesíti. A (2) tengely áthatol a T-alakú vasaláson, hol az utóbbi (23) csapok közvetítésével szilárdan hozzá van erősítve az ágynak (3) oldalához. Ezen (24) vasalásnak fejvége (25) kulisszává van kiképezve, mely utóbbiban a (28) tengelycsapok közvetítésével a (26) csavaros karmantyú lengethető. Ez utóbbinak belső csavarmenetes fúratába egy (27) csavarorsó illeszkedik, melynek lekerekített alsó vége (29)-nél a sarló alakú (22) darabnak belső fölúletére támaszkodik és ily módon a háttámaszt a kívánt állásban megtartja. Ezen csavarorsó szintén (30) fogantyúval van ellátva, azon czélból, hogyannak segélyével az ágyban fekvő egyén a háttámaszt föl- vagy lecsappanthassa. Különben pedig a háttámasznak többi részei, a kartámaszok stb. egészen azonosak az először ismertetett kiviteli alaknál föltalálható hasonló részekkel. Ha a találmánybeli háttámasz, mint az ábrákon példa gyanánt föl van tüntetve, ággyal kapcsolatban alkalmaztatik, úgy a kifeszített (21) vászon, a készüléknek lecsappantott helyzeténél mindenkor a derékalj és a párnák között helyezkedik el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Le- és fölcsappantható háttámasz betegágyakhoz és hasonlókhoz, jellemezve azáltal, hogy a háttámasznak oldalsó karjai alsó végük közelében elforgathatólag vannak az ágynak hosszanti oldalaihoz erősítve, míg legkülső végeiknél forgástengelyük körül lengésbe hozhatók, úgy hogy fölső, a tulajdonképeni háttámaszt képező végeik a derékaljjal szemben párhuzamosan vagy merőlegesen állíttatnak. 2. Az 1. igényponttal védett háttámasznak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ágynak hosszanti oldalain áthatoló, forgatható (2) tengelyuek mindenik végéhez szilárdan van hozzáerősítve a (6) háttámláknak (4) fogazott szektorrá kiképezett alsó vége, hol az említett fogazott szektorba a (8) ágyazathüvelyben forgatható s eltolás ellen biztosított (9) végtelen csavar kapaszkodik, mely utóbbinak forgatása alkalmával a szektor és a (2) tengely lengésbe hozatik, minek következtében a (6, 21) háttámasz-derékaljról fölemelkedik vagy erre ráfekszik.