26695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legtöbb vegetábilis tápanyagban foglalt vegyület előállítására
hagyjuk. Ezután vásznon átszűrjük, kisajtoljuk és az üledéket újból 150—200 1. vízzel, melyhez körübelül x /a 1. sósavat adtunk, kivonjuk. A két kivonatot megtisztítjuk és folytonos kavarás közben az említett sorrendben és az alább fölsorolt anyagokkal vizes oldatban összekeverjük. A kivonathoz mindenekelőtt 3000 g. közönséges kristályos rézvitriol vizes oldatát adjuk. Azután 500 g. kalcziumchloridot, ezt követőleg 2000 g. vízmentes eczetsavas nátront és végre 1000 g. közönséges nátriumhydrátot adunk. A chlórkalczium mennyiségét, ha a kezelendő pogácsa, pl. repczepogácsa természeténél fogva gazdag mészsókban, jelentékenyen csökkenteni lehet és így ezen utóbbi esetben az 500 g. kalcziumchlorid helyett 200 g. elegendő. Ezen kezelés után a folyadék reakeziója savanyú marad és nagy mennyiségű kékesszürke színá csapadék keletkezik. E csapadék a szerves foszforvegyületnek kettős sói keverékéből áll egyrészt rézzel, másrészt mészszel, magnéziummal, vassal és mangánnal. A csapadékot leülepedni hagyjuk, dekantáljuk, szűrjük, közönséges vízzel utána mossuk, az üledéket elegendő mennyiségű vízzel összekeverjük és a keveréket kénhydrogén hatásának tesszük ki. A rézsó ily módon szétbomlik és a réz szulfid alakjában lecsapódik. A rezet a szulfidról leszűrjük és a folyadékot vagy vakuumban kétszeres térfogatú mennyiségű 95°-os alkohollal kicsapatjuk vagy pedig a szirupot közvetlenül szárazra begőzölögtetjük és a száraz masszát pulverizáljuk. Ily módon a pogácsa minősége szerint 2500—3500 g. fehér port nyerünk, mely saját súlyának körülbelül 22°/0 -ában foszfort tartalmaz, vízben teljesen oldható, szervetlen foszfátoktól ment és az ásványi bázisokból nagyobbára meszet, magnéziát, vasat és mangánt tartalmaz, és pedig a kiindulási anyag természetétől, illetőleg összetételétől függő mennyiségben. Természetes, hogy a nélkül, hogy az eredményen valamit változtatnánk, a nátronlúg helyett kálilúgot, a chlórkalczium helyett valamely más oldható kalcziumsót, a sósav helyett valamely más ásványi savat is alkalmazhatunk épp úgy, mint a hogy a rézszulfát helyébe a réznek, ólomnak vagy valamely analóg fémnek egy más sója és a nátriumaczetát helyébe tetszőleges más alkáliaczetát léphet. A most ismertetett eljárás szerint nyert termék a főnt említett, nagy foszfortartalmú szerves foszforvegyületet szolgáltatja, természeténél és fiziologiai funkczióinál fogva asszimilálható és számtalan czélra alkalmazható. Az ismert eljárásokkal szemben (Pringsheims Jahrbücher VIII. 5. köt. 475. 1., Zeitschrift für Biologie XIII. köt. M. F. 201. 1., Zeitschrift für Physiologische Chemie XXII. köt. 91. 1., Ber. XXX. köt. 2299. 1.) a most leírt eljárás számtalan előnyével tűnik ki, mely abban áll, hogy egyrészt a jelen eljárás olcsó és könnyen hozzáférhető nyers anyagot (olajpogácsát) használ, továbbá hogy ezen eljárás segélyével, hála a régebbi módszerektől eltérően, extraháló szer gyanánt használt ásványi savaknak, sikerült a nyers anyagban foglalt foszfor 75—80%-át a fönt definiált szerves vegyület alakjában kinyerni, a mi a régebben elérhető eredményt többszörösen fölülmúlja. Továbbá, miután az eljárás közvetlenül fehérjementes extraktumokhoz vezet, a kényelmetlen, időtrabló, nagy veszteségekkel egybekötött koagulálás és a proteinanyagok filtrálása teljesen elesik. Miután továbbá foszfororganikus vegyület nem alkálikus vagy neutrális oldatban csapatik ki, mint eddig, hanem eczetsavas oldatban, fémsók segélyével, egyszerű módon megszabadítható az valamenynyi orgánikus tisztátlanságtól a nélkül, hogy hosszadalmas és kevéssé czélszerű tisztításhoz kellene folyamodni az újból való föloldás és kicsapás segélyével. Ezen legutóbb említett előny különben már abból is következik, hogy az ismertetett eljárás szerint nyert terméknek foszfortartalma tetemesen nagyobb, mint az analóg anyagoké, a melyeket eddig kezelésnek vetettek alá. Végre a kénhydrogénnal való szétbontás után nyert oldat tisztasága lehetővé teszi az anyagnak egyszerű, vakuumban való be-
