26678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kettős rétegű linoleum vagy hasonló előállítására

hátsó oldalára hengereltetik, mely hengerlés a két réteg egymássali összekapcsolódását idézi elő. Ekkor a kemény és tömött linoleumréteg a hengerek nyomását, mely a lágyabb alsó réteg fölhengerlésénél különben is csekélyebbnek vehető, mint a fölső réteg hengerlésénél, igen jól kibírja a nélkül, hogy eközben egyenlőtlenül engedne, úgy hogy ily módon jóval egyenletesebb fölületű kettős borítás létesíthető. Ha pedig ezen kettős borításon mégis fordulnának elő . csekély egyenetlenségek, ilyenek csakis a fölhengerelt lágyabb rétegen, vagyis a kettős borítás alsó oldalán jöhetnek elő, a hol semmit sem ártanak, mivel csak az a lényeges, hogy a fölső oldal sík és sima legyen. Az alsó oldal ilyen egyenetlenségei esetleg lesúrolás által távolíthatók el a nélkül, hogy ez által a borítás megkövetelt tulajdonságai a legkevésbbé is kárt szenvednének. A carpetmasszának a borítás alul fekvő i fölső rétegére (linóleum-rétegre) való fölhengerlése alkalmával ez utóbbinak alátámasztásra van szüksége, mivel különben az előzőleg eltávolított alátétszövetének hiányában kinyújtatnék. Ezen alátámasztás oly módon létesíthető, hogy a linoleumréteget sima fölületével lefelé fordítva, egy erős és finoman mintázott szövetre fektetjük, mely együttfutó szövet gyanánt halad el a hengerek között s az ezek által kifejtett húzást fölfogja, tehát a linóleumnak a szükséges támasztékot nyújtja s annak megnyúlását megakadályozza. Ezen finom együttfutó szövet azonban nem kapcsolódik össze a sima linoleumfölülettel, hanem a hengerek mögött a borításról minden további nélkül, könnyen leválasztható. Ha a fölső réteg (linóleum) alátét szövetét (juta) nem választjuk el a fölső rétegtől, hanem az alsó carpetréteget mind- ! járt a juta fölé hengereljük föl a linóleumra, akkor az együttfutó szövetet nélkülözhetnénk ugyan, de nem kapnánk egységes s bensően összefüggő gyártmányt, mivel a fölső és alsó réteg benső kapcsolódását a közöttük maradó juta megakadályozná. A juta eltávolítása által azonkí- , vül megtakarítást is érünk el, mivel az újból fölhasználható. Az eljárás még egyszerűbben, egyetlen munkafolyamatban is foganatosítható. A mellékelt rajzlap 1. ábráján (a) és (b) két egymás mellett elrendezett sajtoló hengert jelent. Az (a) henger fölött egy harmadik (elősajtoló) henger van elrendezve, melynek a másik (b) hengertől elfordult oldalán a kettős rétegű burkolat fölső rétegét alkotandó födőmassza öntetik föl. A burkolat fölső rétegét képező linoleumréteget az (a) és (c) hengerek állítják elő s ezen réteg az (a c) hengerek által tovább mozgattatik. Az (a) és (b) főhengerek közötti* térbe a lágyabb és lazább alsó réteget képező másik massza öntetik be, melyet az (a b) hengerek az előhengerelt fölső rétegre ráhengerelnek. Az eljárás ezen foganatosítása, mint látható, folytonos módon történik, vagyis fönt a (c) elősajtoló henger egyik oldalán az egyik masszát, a két (a b) főhenger közötti térbe pedig a másik masszát kell folytonosan fölönteni, hogy a kettős rétegből álló kész borítást megkaphassuk. Tehát nem szükséges a fölső réteget képező linoleumlapot külön előállítani, az alátétszövetet arról lehúzni s azután ezen linoleumréteget megfordítani. Mivel a borítás fölső rétege az előhengerlés következtében bizonyos simaságra tesz szert, a kötőképesség ezen fölső réteg és az ennek hátsó oldalára hengerelt alsó réteg között némileg csökkenni fog. Hogy ezen hiány ismét pótolható legyen, az (a b) hengerek közötti térbe a hengerek tengelyeivel párhuzamosan elrendezett (d) választófal vezettetik s az ezen választófal és az előhengerelt fölső borító réteg közé egy különös kötő-képességű linóleummasszából csekély mennyiséget szórunk be, mely a hengerlendő árúnak az (a b) hengerek között való átmenetele alkalmával a fölső és alsó réteg között benső és biztos kapcsolatot létesít. A (d) válaszfal alkalmazása akkor is előnyös volna, ha az említett külön kötőanyag nem alkalmaztat-