26674. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtató fölület előállítására többszinű nyomtatáshoz

Az ilyen módon kapott áttételek ha kőre, fémre vagy hasonlókra történt az átvitel, hengerlés, fényesítés és edzés után, az eddigi tapasztalatok szerint igen nagy számú levonatokat adnak, anélkül, hogy közben frisseségükből és határozottságukból valamit is veszítenének. Több színnel való dolgozásnál az átvitelt annyiszor eszközöljük, amennyiszer azt a sokszorosítandó eredetinek szinei megkívánják, mimellett az igazításokat vagy még az átvitel előtt eszközöljük, vagy pedig akkor, midőn már a kőre való áttétel megtörtént, egyes részeknek teljes letörlésével és más részeknek a szükség szerint valő erősbítésével s az után az így kapott másolatokról kőre vagy fémre újabb másolatokat vihetünk át, ha ez, mint a chromo-litográfiánál, szükséges. Midőn a levonat már a kövön van, 20°/o-os salétrom-savval való edzésnek vetjük alá5 még pedig oly módon, hogy gyöngéden bekenjük. megszárítjuk, az után pedig a következő alkatrészekből álló eleggyel mossuk le : 150 g. aszfalt, 45 g. faggyú, 50 g. sárga méh-viaszk, 20 g. pálmaolaj és 1.2 1. terpentin. Ezen elegyet, illetőleg oldatot a következőleg állítjuk elő : Mindenekelőtt a faggyút és a viaszkot egymással összeolvasztjuk; midőn a megolvasztás teljes, 0.2 1. terpentint adunk hozzá, míg az aszfaltot a visszamaradó egy 1. terpentinben föloldjuk. Midőn az utóbbi teljesen föloldódott, a két elegyet egymáshoz adjuk és hozzáöntjük a pálmaolajat. Midőn az alapozás megszáradt, a föntebbi eleggyel ismét lemossuk, ismét megszárítjuk, azután pedig a henger segélyével fölrakjuk a rögzítő festéket a lapnak egész fölűletére. Ez után a festménynek vagy hasonlóknak előhívását tiszta vízzel való mosás segélyével eszközöljük. A festmény ekkor teljes részleteivel előtűnik, mire hengerek segélyével, ismeretes módon fölrakjuk a levonatok készítéséhez szükséges festéket. Színes minták sokszorosítása alkalmával eljárásunk szerint képesek vagyunk különböző erősségű lenyomatokat létesíteni, melyek megfelelnek a különböző szinek lenyomtatására szolgáló köveknek. így például az első színt, mint a hús-színt, igen tömör levonatban kapjuk, ha a lemezt a kivánt részeken alkohollal kezeljük, míg ellenben a mellékes színeknél, mint a barnaszínnél, a lemezt újból edzésnek vetjük alá tömény ammóniak és víz segélyével, mindaddig, míg csak a megfelelő átmenetekkel bíró, kifogástalan lenyomatokat kapunk, a kellő lágyságú, merevségtől ment vonalakkal. Különösen meg kell jegyeznünk, hogy a föntebbi elegyítési arányok csakis példa gyanánt vannak megadva, mintegy tájékoztatásul az eljárás végrehajtására, azonban ki kell jelentenünk, hogy mink magunk sem szorítkozhatunk kizárólag csakis a fölsorolt keverési arányok betartására. Sőt valójában teljesen lehetetlen szigorúan meghatározni az edzésre, illetőleg érzékennyé tételre szolgáló folyadéknak a különböző körülményekhez szükséges összetételét, amennyiben az úgy a sokszorosítandó tárgytól magától, mint a kivánt alapozástól és az elérendő színhatástól nagy mértékben függ, mely szempontokra nézve az érzékenyítő folyadék összetételében levő csekély különbségek is olyan nagy hatást gyakorolnak, hogy az elegyítési aránynak esetről-esetre való pontos meghatázozása már csak ezen szempontból is föltétlenül kizártnak tekinthető. Erre nézve útmutatást csakis a gyakorlati tapasztalás szolgáltathat. A föntebb ismertetett eljárás segélyével előállított nyomtatófölűletek igen jó, használható eredményeket szolgáltatnak és átvihetők mind kőre, mind aluminiumból, vagy czinkből, vagy más hasonló anyagokból álló lapokra, még pedig akár közvetett, akár közvetetten lapok alkalmazása mellett. Azon esetben, ha az átvitelt közvetve eszközöljük, a legjobb minőségű másolópapírt kell alkalmaznunk, míg azon kő vagy lap, melyre az áttétel történik, lehet akár sima, akár szemcsés, a sokszorosítandó kép természete szerint. Némely esetben a követ nem lehet azon-