26665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és hengermű szárral és peremmel bíró szelvényvasaknak hengerlésére

— 2 -bözik, mint az minden egyes perem középvastagságának a szárvastagsághoz való viszonyából adódik. Hogy ezen eljárás alkalmazása által feszültségeknek a hengcrlési folyamat alatt való keletkezése megakadályoztatik, azon folyamatok szemléléséből tűnik ki, melyek végbemennének, ha a függélyes és vízszintes hengerpárok előretolási sebességei közötti viszony a föntebb megadott új föltételtől lényegesen, de mégis azon határok között tér el, mely határok azon ismert eljárás által szabatnak meg, melynek értelmében a szárat megmunkáló hengerek lassabban mozognak előre, mint azon hengerek, melyek a peremek külső fölűleteit munkálják meg. Ha például az előretolási sebességek viszonya mindegyik hengerlési folyamatnál nagyobb volna, mint a kész szelvény egyik peremének középvastagsága és a szárvastagság közötti viszony, akkor a peremek nyúlási törekvéssel bírnának, minekfolytán a szélességi irányban túlhosszúak lennének. Ha azonban a peremek szélességének szabályozására egy csak az egyik peremszélre ható hengerpárt alkalmazunk, mint azt korábbi hengerpár szabadalmaimban leírtam, akkor ezen második hengerpár hengerei a hosszúra nyúló peremeket, föltéve, hogy utóbbiakat egyáltalán megfoghatják, áthajlítanák, úgy hogy nem keletkezhetnek egyenes peremfölűletek, mint azt a mellékelt rajz 1. ábrája mutatja. Ezenkívül az előretolási sebességeknek föntemlített viszonya mellett a peremek a száron túl kinyúlni törekedhetnének, mint azt a 2. ábra mutatja. Ha másrészt az előretolási sebességek viszonya mindegyik hengerlési folyamatnál kisebb, mint egy perem középvastagságának a szárvastagsághoz arányított viszonya, akkor ezen hengerlési folyamatoknál a szár törekednék hosszabbra kinyúlni, mint a peremek. (3. ábra). Ezenkívül e mellett a peremekre, különösen a szár toldathelyeire húzó hatás fejtetik ki, a mi repedésekben nyilvánulna. A hol az anyag a peremeket nem követheti, például széles peremű szelvényeknél, ott a 4. és 5. ábra szerinti hullámzások keletkeznének, gyakran a hengerlendő tárgy egész hosszában, úgy hogy a hengerelt tárgy piaczképes tulajdonságát elvesztené. Hangsúlyozom, hogy az 1 — 5. ábrákban rajzolt arányok nagyítva vannak föltűntetve és csupán a hengeriési folyamat alatt föllépő különböző nagy húzóerők hatásának ábrázolására szolgálnak, annak bemutatása végett, hogy az esetben, ha az egyes, egyenlőtlen húzóerők nem elég nagyok, hogy egy másj tói különböző hatásuk látható legyen, mégis : elegendők arra, hogy az anyag szálait egyenlőtlenül igénybe vegyék és oly feszültségeket hagyjanak hátra, melyek a sziláidságot befolyásolják. Azonban ezen különböző feszültségek a szelvény egyes keresztmetszeteiben nem fognak föllépni, ha mindegyik hengerlési folyamat után oly mértékkel közelítjük egymáshoz a függélyes és vízszintes hengereket, mely mindegyik perem középvastagságának a szái-hoz való viszonyításából adódik. A mellékelt rajzok 1—5. ábráinak értelme már föntebb megadatott, csupán az jegyzendő még meg, hogy a 4. ábra az 5. ábra (4, 4) és .az 5. ábra a 4. ábra (5, 5) vonalán át vezetett metszetet mutatja. A 6., 7. és 8. ábrák a szelvényt a hengerlési folyamat különböző fázisaiban mutatják, mely szelvényekből a 9. ábrában rajzolt szelvény keletkezik*. A 10. ábra egy különböző peremvastagságokal bíró kész szelvényt tűntet föl; a 11. ábra egy a jelen találmány tárgy át képező eljárás foganatosítására szolgáló hengermű alaprajzát, míg a 12. ábra a hengerek elrendezését mutatja A 9. ábra értelmében a szelvény 12 mm. szárvastagsággal és 18 mm. peremközépvastagsággal bír. A függélyes és vízszintes hengerpárok előretolási sebességének tehát mindegyik hengerelési folyamatnál 18 : 12 arányban kell lennie. A szelvényt liárum hengerlési folyamat után mutató 6., 7., 8. ábrák a peremközépvastagság és a szárvastagság közötti viszonyt 72 : 48 ; 54 : 36 és ! 36 : 24 arányban adják meg.