26639. lajstromszámú szabadalom • Kétkarú jelző állítására és helyben állított váltók elreteszelésére szolgáló kétállású emeltyű
kifelé nyilt, befelé azonban zárt -(9. ábra) és igy az emeltyű a kapcsoló karjainak (n) csapjai, az emeltyű üresen való forgatásánál a (D) kapcsoló tolattyúkból kijöhetnek. Ha azonban az emeltyűt kapcsolva fordítottuk át, a 180°-ú átfordítás után a (D) kapcsoló tolattyúk hornyának zárt része esik kifelé s így az e'neltyű csupán a koronggal együtt fordítható vissza. Ezek után könnyű belátni, hogy a korong kétirányú mozgása hogyan létesül: ugyanis vagy fölül kapcsoljuk a koronghoz az emeltyűt, átfordítjuk és vissza, vagy alul kapcsoljuk hozzá, átfordítjuk és vissza. Az (F) függőségi rúd, mely az emeltyűnek a reteszelő szekrénnyel való összefüggését biztosítja, kényszermozgást végez és pedig akképen, hogy a korongnak alulról fölfelé vagy vissza való mozgásánál két szakaszban, de egyirányban mozog és az ellenkező esetben ismét két szakaszban, de szintén egyirányban végzi mozgását. E czélból az emeltyűnek élőiről nézve jobb oldalán lévő (d) kapcsolókaron az (s) csapágy van megerősítve (5., 6. és 7. ábra), melybe közepén egy nagyobb, ennek két oldalán pedig sugárirányban két kisebb görgő van ágyazva. Az (P) függőségi rúd viszont két előre nyúló (q', q2) orral van ellátva, melyek közül a fölső (q') az emeltyű fölfelé fordított állásában a két fölső görgő közt foglal helyet. Ha most az (f) fogantyút kifelé húzzuk, a görgők a (q) orrnál fogva az (P) rúdat is fölfelé húzzák s midőn ezután az emeltyű átfordíttatik, a (q') orr ugyan kijön a görgők közül, de az átfordítás után a (q2) orr fog a görgők közé jutni és igy midőn a (d) kapcsolókar az (R) rúgó hatása folytán az állványnak már említett (u) mélyedéseibe beleugrik, az (F) rúd ugyanazon irányban ismét fölfelé tolatik Ugyanez történik az ellentett irányú forgatásnál is. Hogy ezen (F) rúd tényleg kényszermozgást végezzen s azon időközben is meg legyen fogva, mig egyik orra sincs a görgők között, erről következőképen gondoskodunk: Az (E) emeltyű külső részét alkotó lapos vasak alul az (E') korongokba vannak illesztve (5., 6. és 7. ábra). Ezen (E'j korongok közül a jobboldali köralakú (y) horonnyal van ellátva, melyen két helyen egymással szemben egy-egy (z—z) beugrás van. Az állványba erősített (c') csap körül egy kis (1) emeltyű foroghat, melynek (p) orra az (F) rúd egymás mellett levő három bevágása fölött van. Az (1) emeltyűnek (t) csapja pedig az (E') korong homlokfölíiletének köralakú hornyában foglal helyet. Az (E) emeltyű bármelyik szélső állásáuál az (E') korong hornyának egyik beugrása kerül a (t) csap elé, úgy hogy az (1) emeltyű az (0) tengely felé szoríttatik és így a (p) orr a bevágások fölé jut. Mihelyt azonban az emeltyűt akár üresen, akár kapcsolva átforgatjuk, az (y) horonyban csúszó (t) csap a (p) orrot valamelyik bevágásba belenyomja és így az (F) rúdat fixirozza, mindaddig, míg az emeltyű újra végállásba nem jut, mikor is a (z) beugrás az (I) emeltyűt újra kihúzza az (F) rúd bevágásából, de viszont ekkor a (q') vagy (q2) orr már a megfelelő csigák közé került és így a rúd ismét fixirozva van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kétkarú jelző állítására és helyben állított váltók elreteszelésére szolgáló kétállású emeltyű, mellyel a korong minden állításnál a két végső állás között a teljes útat írja le, jellemezve azáltal, hogy a koronggal fix összeköttetésben nem álló emeltyű fölső, illetve alsó állásában a korongon fixirozható és ezáltal a korong egyik vagy másik irányban elfordítható. 2. Az 1. igényben védett készüléknél a korong elreteszelésére szolgáló elrendezés oly czélból, hogy a korongot csakis az emeltyűkarral lehessen elmozdítani, jellemezve az állványhoz erősített orrok által, melyek normális helyzetben a korong megfelelő ütközőire fekszenek és akképen vannak elrendezve, hogy az emeltyűkar segítségével az érintkezés az orrok és ütközők között megszüntethető. 3. Az 1. igényben védett készüléknél a függőségi rúd olyan elrendezése, mely a
