26620. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

— 2 -mely a higanynak az üveggömbbe való kifröccsenését, valamint por behatolását megakadályozza. Hogy a higany az iirös (5) mágnesmag belsejébe behatolhasson, a (6) úszóban az aránylag igen hosszú (9) csatornát (4. ábra) képezzük ki. Ezen csatorna meglehetősen szűk és kanyarulatos és néhányszor derékszög alatt van megtörve, minek következtében a higany azon nem folyhatik gyorsan sem be, sem ki. Ezáltal az alsó szénrúdnak és a mágnesmagnak emelkedő és sülyedő mozgása a lámpa működése közben igen lassú. Hogy az alsó szénrúd elfogyása révén föllépő súlycsökkenés ne zavarja a lámpa önszabályozását, az (5) mágnesmag a (4) rúd és a (3) foglalat összsúlyát az alsó szénrúd önsúlyához képest lehetőleg nagyra vesszük, míg a (6) úszó fölhajtó erejét és fajsúlyát akként választjuk, hogy ha a lámpán áram nem folyik át, az (5) mágnesmag a később leírandó helyzetet foglalja el. Ha a szabályozásra párhuzamos kapcsolású csévét alkalmazunk (1. ábra), akkor ezt a higanytartály fölső vége közelében rendezzük el, míg soroskapcsolású csövének alkalmazásánál azt a higanytartály alsó vége közelébe helyezzük; ha oly párhuzamos és soroskapcsolású (10 és 11) csévét együttesen alkalmazunk, akkor azokat a 3. ábrában föltűntetett módon vagyis a párhuzamos kapcsolású (10) csévét a higanytartály fölső végénél, a soroskapcsolású (11) csévét pedig a higanytartály alsó végénél rendezzük el. Az első esetben a (6) úszó fölhajtó erejét úgy választjúk, hogy ha a lámpán áram nem folyik át. az alsó szénrúd löketének legalsó pontján tartassék, a mikor is a cséve akként van elrendezve, liogy gerjesztésnél az (5) mágnesmagot megemeli. A második esetben az úszó akként van választva, hogy ha a lámpán áram uera folyik át, az alsó szénrúd legmagasabb állásában tartatik és a (11) cséve gerjesztésekor lefelé húzza a mágnesmagot. A harmadik esetben, a melyben a lámpa a compound-tekercseléssel van ellátva, az úszó akként van méretezve, hogy az alsó szénrúd tartója a hozzácsatolt részekkel együtt egyensúlyban legyen ; ezen esetben két (5) mágnesmag van elrendezve, az egyik a párhuzamos kapcsolású, a*másik a soros kapcsolású cséve számára. Az alsó szénrúd tartójának az említett módon való szabályozására előnyös a (3) foglalaton leszerelhető (12) súlyokat (1. ábra) alkalmazni, melyek a (13) karimán fekszenek föl. Az (5) mágnesmagot előnyösen kúp alakjában készítjük oly czélból, hogy a cséve a mágnesmag egész lökete közben egyenletes húzó hatást fejtsen ki. A helyett azonban, hogy magát a mágnesmaghoz képeznék ki kúposán, az iirös (15) hengerre az egyik illetőleg mindkét vége felé keskenyedő (14) vascsíkokat (3.-5. ábrák) erősítünk meg. Ezen elrendezés következtében bizonyos mérvű fölfelé vagy lefelé való mozgásánál a tartó által helyéből kiszorított higany mennyisége ugyanaz marad. A helyett, hogy a mágnesmagot kúposán képeznők ki vagy líogy annak külömböző pontjain külömböző mennyiségű vezető anyagot helyeznénk el, lehetne a csévéket belülről vagy kívülről is kúp alakjában kiképezni. A lámpa működése a következő: A fényívvel párhuzamosan kapcsolt szabályozó csészével ellátott lámpában az alsó szénrúd, midőn a lámpán áram nem folyik át, legmélyebb állásban marad. Ezen állásnál a higanynak szintje az (5) mágnesmagban és a (7) tartályban egyenlő. Mihelyt azonban az áram a (10) csévén átfolyik, ez utóbbi gerjesztetik és az (5) mágnesmagot fölfelé vonzza, úgy hogy a szénrudak egymással érintkeznek, minek folytán az áramnak egy része a szénrudakon átáramolván, a cséve gerjesztése gyöngíttetik és az (5) mágnesmag önsúlyánál fogva sülyed és fényívet létesít. A mint a fényív hossza nagyobbodik és ellenállása ennek folytán növekedik, a csévén átfolyó áram folyton erősbödik, miáltal az (5) mágnesmag újból fölfelé vonzatik és a fényívet a normális hosszra hozza. Midőn a szabáh ozásra soros kapcsolású cséve van alkalmazva (2. ábra), az alsó szénrúd, ha a lámpán nem folyik át áram. legmagasabb állásában van; mihelyt azon-