26593. lajstromszámú szabadalom • Kocsikapcsolás

— 2 csolófej (9) ürege fölső részén kiképezett (8) kimélyedésébe fogódzikés forgáscsap gyanánt szerepel, A kapcsolófej (9) ürege, melyben az (5) elreteszelőtag foglal helyet, legelőnyösebben ép oly széles, mint maga az elreteszelőtag és ez utóbbi vezetésére szolgál (3. ábra). Az elreteszelőtag hátsó végén az (e) kiugrás van kiképezve, míg ennek mellső részén az oldalirányú (f) nyújtváuy van alkalmazva, mely a kapcsolófog nyitási mozgásának kezdetén eme kapcsolófoggal érintkezésbe lép. Az (5) elreteszelőtag mellső oldalán a (h) és (g) kiugrások vannak akként elrendezve, hogy azok között bizonyos szabad tér maradjon, a kapcsolófog toldata alsó részén pedig egy (i) ütköző van alkalmazva, mely meggátolja, hogy a (b) kiugrás a kapcsolófog alá fogódzék és mely a kapcsolófej hátrafelé mozgatásánál először az (5) elreteszelő tagot mozgatja hátra felé. Az (5) elreteszel őtagon kiképezett (k k) hornyok (1. ábra), arra szolgálnak, hogy azokon át a kapcsolás működtetését megnehezítő por és szemét kihulljon. A (7) kiemelőtag az (5) elreteszelőtag fölső végén kiképezett hasítékába csuklósan fogódzik be és a hasíték hátsó végén kiképezett (m) válldarab tartja azt a fölemelt helyzetben. A kiemelőtag a (11) lánczon függ és eme láncz hajlékonysága, továbbá ama körülmény következtében, hogy a (7) kiemelőtag, illetőleg ennek egy nagy része a kapcsolófejben van, a kiemelőtag megsérülését megnehezíti. A kocsikapcsolás működési módja a következő : Mikor a kapcsolás részei azt a helyzetet foglalják el, melyben a 2. ábrán a (B) kapcsolófej részeit ábrázoltuk, a (3) kapcsolófog a kapcsoló helyzetében el van reteszelve, az (5) elreteszelőtag pedig a kapcsolófog (3') toldatára fekszik és a (b) fog a (6) kivágásban foglal helyet. A (c) kiugrás a kapcsolófej (n) mélyedésében, az (e) kiugrás pedig a kapcsolófej üregének fenekén nyugszik és az (5) elreteszelő tagot az előre billentett helyzetében, a (c) kiugrást pedig a megfelelő mélyedésben rögzíti. Ennek következtében maga az (5) elreteszelőtag is el van reteszelve és a kocsit érő rázkódások hatása alatt sem ki nem ugorhatik, sem lassan föl nem emelkedhetik. Mikor a kapcsolófogat szabaddá kell tenni és azt a kikapcsoló állásába kell forgatni, a munkás a (7) kiemelőtagot emeli meg, ez fölemeli az (5) elreteszelőtagot, melynek (b) foga már a mozgás kezdetén annyira hátra felé i szorítja az elreteszelőtagot, hogy a (b) fog maga is kilép a (3') toldat pályájából és ezt szabaddá teszi, úgy hogy a (3) kapcsolófog a kikapcsolt helyzetébe juthat. A (d) kiugrás ekkor a kapcsolófej fölső részén kiképezett (8) üregbe fogódzik, az (5) elreteszelőtag pedig oly helyzetbejut, melyben az a kapcsolófogat a kikapcsolt állásba állíthatja, a mennyiben a (7) kiemelőtag további kiemelése az (5) elreteszelőtagnak a (8) üregbe fogódzó (d) toldata körül történő elfordulását idézi elő, eme forgás közben az (f) kiugrás és a (g) kiugrás a kapcsolótagra fekszik és ez utóbbi — mint az a 4. ábrán látható — kinyílik. A munkás mikor a kapcsolófogat a leírt módon a kikapcsolt állásba állította, az (5) elreteszelőtagot eleresztheti, úgy hogy ez a 4. ábrán pontozva jelzett állásába esik. Ha a kapcsolófog az elreteszelőtag eme helyzeténél tér vissza a kapcsoló helyzetbe, a toldata az (5) elreteszelőtaggal érintkezésbe fog jönni és az elreteszelőtagot mindaddig hátrafelé nyomja, míg annak (b) foga a (6) nyílás elé nem kerül és ebbe be nem lép, mikor a részek újból az 1. és 2. ábrán látható, föntebb leírt bekapcsolt állást fogják elfoglalni. Ha a kapcsolófog kikapcsolt helyzeténél az elreteszelőtag esetleg azt a helyzetet foglalta volna el, mely a 2. ábrán a (B) kapcsolófejen látható, a kapcsolófog azonbaD a kikapcsolt helyzetében maradt, a kapcsolófog toldata a (g h) kiugrásokkal jön érintkezésbe és ama hasíték lejtőssége, melybe a (b) fog fogódzik, az (5) elreteszelőtagnak hátrafelé és fölfelé irányult mozgását idézi elő. mely mozgás következtében a kapcsolófog toldata szabad utat talál, míg a kapcsolófog elmozdulásának befejezte után az elreteszelőtag ismét a