26584. lajstromszámú szabadalom • Gép hónak vasúti vágányokról való eltávolítására

I — 2 — tésével (1. ábra) egy alkalmas (8) motor forgatja, melyet vagy a lokomotivról hozzávezetett gőz, vagy például villamos áram hajt. A (2) tengelyen egy (9) fogaskerék ül, mely a függélyes (11) tengelyen lévő (10) kerékbe kapaszkodik (3. és 4. ábra). Két (14) továbbító szerkezet a (23) keretekben van ágyazva, melyek a (11) tengelyre vannak erősítve és az említett továbbító szerkezettel együtt a (11) tengely körül forgathatók. A (14) továbbító szerkezetek (3.-és 4. ábra) a (15) lemezekkel ellátott továbbító szalagból állanak, mely két az említett (23) keretben ágyazott henger körül fut. A továbbító szerkezetet a (2) tengely hozza mozgásba, mely a (9 10) fogaskerekek, (11) tengely és a különböző átmérőjű (12 24) parabolikus kerekek (1. ábra) segélyével áll az egyik hengerrel kapcsolatban. A (12) kerék az egyik továbbító szerkezetnek a csavar felé eső hengerének (25) tengelyén ülő (13) parabolikus kerékbe kapaszkodik, míg az alsó kisebb (24) kerék a másik továbbító szerkezetnek (27) tengelyén ülő (26) parabolikus kerékkel áll kapcsolatban (2. ábra). Ilyképen a két továbbító szalag oly mozgást nyer, hogy mindig az alsó a működő fölüle t. Hogy a hó, melyet a (11) lemezek fognak meg, továbbítható legyen, mindegyik továbbító szalagot alul egy (28) lemez vesz körül (1., 3. és 4. ábra), melyek a hó leesését meggátolják. A továbbító szerkezeteknek másik hengereinek (29 illetve 30) tengelyei az egyik oldalon meg vannak nyújtva és külső végükre egy (31 illetve 32) fogaskerék van ráerősítve. Ha a (14) továbbító szerkezetek egymás felé vannak tolva, akkor a (31 és 32) fogaskerekek a (35) tengelyen ülő (33 és 34) fogaskerekekkel kapcsolódnak (1. ábra). A (35) tengelyre egy harmadik (16) továbbító szerkezetnek egyik hengere van erősítve. Ezen továbbítót egy (17) szekrény veszi körül és másik (18) hengere a hókotrón kívül, a (19) tartókba van ágyazva. Az 1. ábrán a (14) továbbító szerkezetek összetett helyzetben láthatók, a 2. ábrán az egyik oldalra van elforgatva, a másik pedig középállásban van. Ha a gép előre halad is, a (2) tengely forog, akkor az (1) eke a havat a csavar alján összegyűjti, honnan azután a csavar és a. (4) lemez között mindaddig fölemeltetik, míg a (14) továbbító szerkezethez ér, mikor is ezek által nyilt pályán oldalra vezettetik. Űtbevágásokban, mikor is a két továbbító össze van tolva (1. ábra), a hó a (28) lemezek által képezett csatornán át a (16) továbbító szalagra vezettetik, melyet a (31 33) vagy (32 34) fogaskerekek hoznak mozgásba, s innen egy könnyen kiüríthető kocsiba jut. A (16) továbbító csak akkor működik, ha az egyik vagy mindkét (14) továbbító középállásban van, mivel csak akkor vannak (33 és 34) fogaskerekek a (31 és 32) fogaskerekekkel kapcsolatban. A (16) szalag (36) lemezekkel van ellátva (1. ábra), melyek a havat magukkal viszik. A hónak oldalt való lehullását a (17) szekrénynek oldalfalai gátolják meg. A síneket egyrészt az (1) ekére erősített (21) tisztító lemezek, másrészt pedig az eke mögött alkalmazott (22) söprűk tisztítják meg a hótól. Ezen gépet természetesen nem szabad a rendes vonatsebességgel előre mozgatni, hanem, mint az úgynevezett hóvonatok, aránylag kisebb sebességgel továbbítandók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gép hónak vasúti vágányokról való eltávolítására, jellemezve egy csavar által, mely a gépnek előrehaladásánál forgása következtében a havat vájja és egy bizonyos magasságig fölemeli, mire azután alkalmas továbbító szerkezetek a csavar által fölemelt havat vagy oldalra, vagy pedig a gép mögött lévő hókocsiba viszik. 2. Az 1. alatt igényelt gépnél a (3) csavarnak az alkalmazása, mely egy (2) tengelyre van erősítve és forgását az