26575. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosító berendezés
hoz közelebb vagy attól távolabb állíttatik elő, a híd és a mozdony között kisebb vagy nagyobb ellenállás fog létesülni s ennek következtében az áramok, a távolságnak megfelelően, erősebbek vagy gyöngébbek lesznek. Ezen külömböző áramerősségek arra használtatnak föl, hogy a mozdonyon elrendezett (A) készülék segélyével különböző jelek legyenek adhatók, és pedig a következő módon: Föltéve, hogy a (6) áramforrás üzemfeszültsége (60) Volt s a (3) kontaktusvezezetékbe minden 200 m. távolságban 1 ohm értékű (5) ellenállás van bekapcsolva, akkor az elektromotoros erőnek például 12 ilyen ellenállást kell legyőznie, ha a mozdony és a (12) híd közötti távolság 2400 m., tehát a többi csekély ellenállást elhanyagolva, az áramerősség 5 ampéret fog kitenni. Ezen áram először a (8) vezetéken keresztül (3. ábra) egy önműködő (14) minimális átkapcsolóhoz halad, melynek működési módja alább fog leíratni, ebből a (15) cséverendszerbe jut, melynek zöld blokktárcsája a mellékzárlatban fekvő (20) izzólámpa elé forgattatik és így láthatóvá válik. Egyidejűleg a (16) cséverendszeren való áthaladás után az áram (25) vezetéken keresztül a (17) haranghoz jut, mely ennek következtében megszólal, onnan pedig (26) vezetéken keresztül egy önműködő (18) maximális átkapcsolóhoz és egy (19) sarkfordítóhoz, azután a (7) vezetéken végig, a mozdony alvazához s a vágányokba, végül a (12) hídon keresztül (2. ábra) a (3) kontaktussínbe és onnan (10) csúszókerigyelbe érkezik s a (9) vezetéken, (19) sarkfordítón keresztül a (b) áramforrásba tér vissza. Megjegyzendő, hogy a (17) harang oly módon van kapcsolva, hogy megszólalása alkalmával a többi készülékekben árammegszakítások, tehát áramlökések elkerülte tnek. Ezen jeladás, vagyis a harang megszólalása és a zöld blokktárcsa megjelenése a mozdonyvezetőt arra figyelmezteti, hogy egy veszélyes helyhez 2400 m.-re közeledett, tehát lassan kell haladnia. Ha ezen távolság felényire, azaz 1200 m.-re csök. ken, a szintén felényire es'jkkent ellenállás következtében az áramerősség 10 ampérre emelkedik, a mikor is a (16) eséverendszer a piros blokktárcsát a (20) izzólámpa elé fogja forgatni (3. ábra). Ezen második jel arra szolgál, hogy a mozdonyvezetőt a vonat megállítására figyelmeztesse. Ha azonban a mozdonyvezető ezen jeladást nem venné figyelembe, a távolságnak 600 m.-re való csökkenésével az áramerősség (20) ampérre növekedik. Ennek következtében a (18) önműködő átkapcsoló a (29) kontaktuslemezre átfordul s a mozdonyon a föntebb leírt berendezések kikapcsoltatnak, hogy túlerős áramlökésektől megóvassanak, ellenben új áramkör létesül, mely a (27) vezetéket, a (30) elektromágnesrendszert, (28) vezetéket, (29) kontaktust, (18) átkapcsolót foglalja magában a hasonló módon a (19) sarkfordítóból (7) vezetéken keresztül a mozdony alvázához stb. s végül az áramforráshoz halad. A (30) elektromágnesrendszer a (21) horgonyt magához vonzza s ezáltal az ismert módon, tehervonatoknál például egy gőzelzáró (31) szelep segélyével a gőzt a mozdonytól elvonják, önműködő fékkel ellátott vonatoknál pedig ezen féket működésbe hozza. A (14) minimális átkapcsolót a mellékzárlatban fekvő (20) izzólámpához szükséges áram rögzíti. Ha ellenben a (6) áramforrás valamely okból a szolgálatot fölmondariá, a (20) izzólámpa kialszik s a (14) minimális átkapcsoló cséverendszere áramtalan lesz, úgy hogy az leesik s átfekszik a (291 ) lemezre. Most az áram útja a következő: Az idegen mozdony-áramforrástól a (3) kontaktusvezetéken keresztül a (10) csúszókengyelhez és (9) vezetéken keresztül a (19) sarkfordítóhoz, onnan az átállított (14) minimális átkapcsolón keresztül a (15) és (16) cséverendszerhez, (25) vezetéken keresztül (17) haranghoz s a (19) sarkfordítón és (7) vezetéken keresztül a mozdony alvázához, kerekekhez, sínekhez stb. halad. Ugyanoly módon, mint a hogy a mozdonyon a (12) híd segélyével különböző távolságban különböző jelzések és hatások
