26569. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő csévekicseréléssel bíró szövőszékeken

egy részének nagyobb léptékben rajzolt fölülnézetét mutatja és az 5.-8. ábrák részleteket tüntetnek föl; a 9. ábra a fonalelvágóberendezés és a fonalat az elvágás után fogva tartó fonalszorítószerkezet nagyobb léptékben rajzolt nézetét, .míg a 10. ábra a 9. ábra y—y vonala mentén vezetett balról nézett metszetét mutatja, a midőn világosan látható, hogy a fonal miképen rögzíttetik. Az (A3) láda (1. ábra), (S) vetélő, a (b) csévékkel bíró (F) csévetartány, a lefiiggő (f3) karral bíró (fl) adagoló és az 50 nyíl irányában forgó (dl) tengely ismert részeket képeznek. (Y) egy az (A10) kengyelen (a)-nál forgathatóan ágyazott, fölfelé nyúló kart jelöl, melynek fölső vége meg van hajlítva és egy (XI) tapintót képez. Az (Y) kar az (a) forgáscsapon oldalt elmozgatható és egy (nl) nyúlvánnyal bír, mely az (mx) kilinccsel ellátott (m2) kar (m4) peczkére fekszik. A (dl) tengelyre egy (dl2) kar van fölékelve, melyet egy (Sx) rugó az (Y) kar 30 peczkéhez szorít. Az (Y) kar (Yl) végén egy mozgatható (cx) tag van elrendezve, mely egy szilárd (c) késéllel és továbbá a szilárd (c2) tag lapos fölűletével együttműködik. Miután a vetélő a cséve kicserélése czéljából avetülékládába érkezett, a (t) vetülékfonalat (2. ábra) a (cx). (c2) tagok megfogják és azután a (cx), (c) tagok elvágják, amennyiben ezen tagok az (Y) kar fölfelé való lengése által oly helyzetbe hozatnak, hogy a fonalat megfoghatják. Az (A3) ládán egy (a70) toldat van elrendezve, mely a (ex) csiptetőtag hátul kiugró (cl) részébe fogódzik azon pillanatban, ha a láda előremozgását befejezi és az ily módon rögzített fonal az (Y) karnak hátrafelé eredeti helyzetébe való mozgása által (T) vágószerkezet (2. ábra) pályájába kerül és utóbbi mozgatható (c20) vágótagja által elvágatik. Mint a 2., 3. és 4. ábrák mutatják, a vetülékszekrény mellső fala a láda azon végén, hol a csévekicserélés történik, belső végéhez közel egy (bl2) nyílással van ellátva, melybe egy (bl3) szorítópárna lép be; utóbbi eay a vetélőszekrény mellső falán megerősített rugalmas (bl4) kar szabad végén iil-A (bl4) kar (bl6)-nál befelé van hajlítva, úgy hogy a (bl3) párna a (bl2) nyílásba annyira benyúlik, hogy a vetélőszekrény mellső falának belső fölűleténél kissé kiáll. Ha már most a vetélő a vetélőszekrénybe belép, akkor előbbi oldalfala a (bl3) párnát kifelé szorítja, miáltal a vetülékfonal a párna és a vetélő oldala között rögzíttetik és a vetélő esetleges visszacsapódásakor is feszesen tartatik, úgy hogy a föntleírt szorítószerkezet által biztosan megfogatik. A vetélő és szövet között elvágott fonaldarab egy fonalfogó által fölfogatik és fokozatosan szabaddá tétetik, úgy, hogy a szövetbe nem szövetik be. Ezen fonalfogó egy fölfelé hajlított (E) karon (1. ábra) van elrendezve, mely az (A10) kengyel (h) csapján forgathatóan van elrendezve, amidőn az (S8) rúgó az (E) kart rendes helyzetében tartja és egy lefelé nyúló (e) ütköző az (A10) kengyel egy szilárd részéhez fekszik. Az (E) kar fölső vége egy hátrafelé kiálló (el) toldattal van ellátva (1., 5. és 6. ábra), melyre a fonalfogó alsó pofája támaszkodik. A fonalfogó lényegében két hoszzúkás (j), (k) pofából áll, melyek egymással szembenálló (jx) (kx) fölűletei érdesek (8. ábra), míg a pofák hátsó végei simák, finoman csiszoltak és a láda felé (75)-nél trombitaszerűen vannak kihajlítva. Az alsó pofa alsó oldalán egy (kl) mélyedés van elrendezve, melybe egy (e2) csap lép be (5. ábra), úgy hogy a pofa csak kis hosszirányú elmozgást végezhet. A fölső pofa az alsóra fekszik és (j2)-nél kereszthoronnyal van ellátva, melyben egy vízszintes (e3) csap lazán ül; utóbbi egy (Ex) könyökemeltyűn van megerősítve (6. és 7. ábra), mely az (el) toldat egyik oldalán (e4)-nél forgathatóan van ágyazva. A vízszintes (e3) csap külső végén átmenő (76) sasszög megakadályozza, hogy a (j) pofa az (e3) csapról lecsússzék. Az (Ex) könyökemeltyű kifelé irányított (e6) karjának belső fölületén egy (e7) mé-