26358. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos satú
- 2 a (11) oldallemezek (24) vízszintes hosszhasítékába van fektetve. A (23) forgási 1 csapra a mellső (11) oldallemezből kinyúló végén egy (25) csúszka van erősítve, mely a (14) lemez ferde (13) kimetszésébe nyúlik. A (25) csúszka mellett a (22) emeltyűn egy (26) ütközőpeczek van elrendezve, mely a mellső (11) oldallemez (24) vízszintes hosszhasítékának egyenes folytatását képező keskenyebb kivágásban vezettetik. A föl- és letolható (14) lemez belső oldalára alul egy második (27) ütközőpeczek van erősítve, mely a mellső (11) oldallemeznek az említett (24) vízszintes kivágás folytatását képező (28) függélyes kivágásban vezetődik. A két (11) oldallemez között továbbá a már említett (20) kézi emeltyű, azután egy (29) csap körül forgó (30) lengő kar, végre a (31) négyszögletes csap körül kissé kilendíthető (2) mozgó satúpofa van elrendezve. A (20) kézi emeltyű agya exczentrikusan van leesztergályozva (2. ábra) és ezen exczentrikus (15) részével a (30) lengő kar szabad végéhez támaszkodik, mely utóbbi viszont (32) orrával a (2) mozgó satúpofa (33) bütykére fekszik. A (14) lemez ferde (13) kimetszése olyan méretű, hogy föl- vagy lemozgása közben a (25) csúszkát s vele a (22) fogazott végű emeltyűt épen egy fogosztásnak megfelelő mértékben tolja balra, illetőleg jobbra. A leírt satú kezelésének módja, illetőleg alkatrészeinek mozgása már most a következő: Ha valamely tárgyát be akarunk fogni, a (20) kézi emeltyűt leforgatjuk az 1. ábrán rajzolt helyzetbe, mikor is annak (21) bütyke a (19) orra nyomást gyakorol és a (17) emeltyűt elforgatja. A (17) emeltyű ezen elforgásával a (16) csapnál fogva a (14) lemezt a mellső (11) oldallemez (12) sínéi között fölemeli az 1. ábrán rajzolt legfölsőbb helyzetébe. Miután ekkor a (14) lemez belső oldalából kinyúló (27) ütközőpeczek az ebben balra eltolódó (25) csúszkán lévő (26) ütközőpeczekbe ütődik és ezt s vele a fogazott végű (22) emeltyűt a (23) forgási csap körül fölfelé elforgatja, a (22) emeltyű végén lévő fogak kiemelkednek a (3) vezetősín fogai közül, úgy hogy most a (20) kézi emeltyűnél fogva a satú (2) mozgópofája a (9) ellensúly ellenében tetszőleges távolságra elhúzható az álló (1) pofától. Ha most a befogandó tárgyat a pofák közé illesztjük és a (20) kézi emeltyűt szabadon engedjük, a (9) ellensúly hatása alatt a (2) mozgó pofa rányomódik a tárgyra. A befogott tárgy vastagsága szerint most a (22) emeltyű fogai vagy beesnek a (3) vezetősín fogai közé, vagy pedig a fogak fölső szélére támaszkodnak. Miután a (25) csúszkának s vele a (22) emeltyűnek a (14) lemez ferde (13) kimetszésében való vízszintes eltolódása egy fogosztásnak felel meg, a (20) kézi emeltyű szabadon engedése után a (14) lemez önsúlyánál fogva addig esik le, míg a (25) csúszka s vele a (22) emeltyű olyan mértékben tolódik jobbra, hogy a (22) emeltyű fogai beesnek a legközelebbi jobboldali fogközökbe. A két pofa egymástól való távolsága tehát most pontosan megfelel a befogandó tárgy vastagságának és a fogak egymásba kapaszkodása folytán kellően rögzítve van. Ha most a (20) kézi emeltyűt fölfelé forgatjuk a 2. ábrán látható helyzetbe, ennek exczentrikusan leesztergályozott agya nyomást gyakorol a (30) lengőkarra, mely (32) orrával a (2) mozgó satúpofát szorosan a tárgyra nyomja és ezt elmozdíthatatlanul rögzíti. Ha a tárgyat ismét ki akarjuk venni, mindenekelőtt a (20) kézi emeltyűt lefelé forgatjuk, mikor is a tárgy a (2) mozgó satúpofa nyomása alul fölszabadul, azután tovább nyomva a (20) kézi emeltyűt, a mozgó pofát az állótól eltávolítjuk. Ez az által történik, hogy a (14) lemez fölemelkedve, ferde kimetszésével nyomást gyakorol a (25) csúszkára. Miután azonban ez, illetőleg a (22) emeltyű fogai még bekapaszkodnak a (3) vezető sín fogaiba, a (14) lemez fölemelkedése az egész mozgó pofarész relatív eltolódását vonja maga után. Midőn most a (14) lemez legfölsőbb
