26353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénből és egy kerámiai alapanyagból álló reáégett fémes kontaktusrétegekkel ellátott elektromos ellenállási testek előállítására

utasítása szerint a széntartalmú imprégnáló anyaggal kevert kerámiai alapanyagot ki nem égetett állapotban a fémes kontaktusréteget képző anyagokkal látnók el és azután égetnők, az ily módon képződő szénváz az agyagrészecskéket burkolná és ez utóbbiaknak a kontaktusréteggel való benső kapcsolódását megakadályozná, minthogy az impregnáló anyag elszenesedése korábban menne végbe, miut az agyag zsugorodása és a fémes kontaktusréteg ráégetése. A 21,777/1899. számú angol szabadalom eljárásától ennélfogva jelen eljárás lényegesen különbözik abban, hogy a kontaktus képező anyagokat az impregnálatlan agyagtestre égetjük, nem pedig az ellenállá?i testet alkotó keverékre. Az ellenállási testek előállítása ennélfogva a jelen eljárás szerint következőképpen megy végbe: Az ellenállási testet valamely kerámiai alapanyagból (agyag, kaolin, stb.) formáljuk és a kontatusréteget képző anyagokat a megfelelő helyekre, ismert módon por, illetve pászta alakjában reáhintjük, reáöntjük, reámázoljuk stb., úgy hogy a kellő érintkezés az égetés czéljaira létrejöjjön és az egészet azután olyan hőmérsékletnél égetjük ki, hogy a zsugorodó kerámiai alapanyag likacsosságát megtartsa. Ezután impregnálás útján az elszenesíthető anyagot a likacsokba bevisszük és az impregnált testet újból égetésnek vetjük alá. A kerámiai alapanyag likacsai egy összefüggő csatornarendszert kell hogy képezzenek. Ezt bizonyos esetekben azáltal érjük el, hogy a hőmérsékletet az első égetésnél csak a kerámiai alapanyag zsugorodásáig fokozzuk, más esetekben pedig a kerámiai alapanyaghoz ismert módon illó vagy éghető anyagokat, például szenet keverünk, mely az első égetés alkalmával elillan vagy elég és a kellően méretezett csatornahálózatot hátrahagyja. A kontaktusréteggel együtt kiégetett likacsos agyagtest impregnálását olyan elszenesíthető anyagokkal foganatosítjuk, melyek az elszenesedés alkalmával összefüggő szénvázat alkotnak. Ilyen anyagok a kátrány, aszfalt, ezeknek elegyei és oldatai, czu' oroldatok stb. Látható, hogy az agyagtest csatornahálózatának méreteit az első égetésnek különböző hőfoknál való végzése vagy a hozzákevert és az első égetés közben elillanó, illetve elégő anyag kellő megválasztása útján változtathatjuk, továbbá azáltal, hogy az impregnáló anyag széntartalmát módosítjuk, a készítendő ellenállási testek elektromos ellenállását kísérleti úton előre megállapíthatjuk. Kontaktusréteget képző anyagok gyanánt olyan fémtartalmú, legczélszerúbben vastartalmú anyagokat alkalmazunk, melyek (mint az alább fölsorolt anyagok) a kiégetés alkalmával megkeményednek és a mennyiben már égetés előtt jó vezetők nem volnának, égetés útján jó vezetőkké lesznek és egyúttal alkalmasak arra, hogy az ellenállási testnek úgy agyagmasszájával, mint annak szénanyagával benső kapcsolatot létesítsenek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy pl. vastartalmú kontaktusréteget képző anyagok az égetés alkalmával a szomszédos agyagrétegekkel érintkezvén, akképen egyesülnek, hogy egy vasdús átmeneti agyagréteg képződik, mely az áramot fémesen vezeti és egyúttal mágneses tulajdonságokkal is bír. Ez az átmeneti réteg közvetíti egyúttal a szilárd mechánikai kapcsolatot az agyagtest és a kontaktusréteg között. Másrészt, ha vastartalmú kontaktusréteget képző anyagokat az ellenállási test szénanyagával érintkezésben izzítunk, ezek az anyagok széndús nyersvasszerű átmeneti réteggé egyesülnek, mely azonfölűl, hogy az áramot szikraképződés nélkül az ellenállási testbe vezeti, annak a kontaktusréteggel való kapcsolatát is szilárdabbá teszi. A kontaktus-rétegek anyagának készítéséhez alkalmasnak bizonyult a fémvas, vasoxyd, vasoxydul, vasoxyduloxid, vassók, például vasszilikát stb., illetve ezeket tartalmazó ásványok és vegyületek, melyekegymással keverve is használhatók. Az itt fölsorolt anyagokhoz a szükséghez képest agyagot (nyers vagy kalczinált állapotban), esetleg még az agyagiparban használt is-