26343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú pamutfestőanyagok előállítására

I. Példa. 36 rész paraamidodinitrodiphenylamint, 18 « jegeczített kéuuátrium, 60 « kén, 60 « víz és 15 « glycerin oldatába 90—100°-nál óvatosan beadagoljuk és 150°-ra hevített olajfürdőben hevítjük. Az első redukcziótermék néhány óra múlva vastag csomókban kiválik, melyek lassanként ismét föloldódnak; körülbelül 150°-nál 3—4 órai hevítés után ammóniákfejlődés közben, továbbá az olvasztók megsűrűsödése és a hőmérsék emelkedése közben erős reakczió lép föl. A belső hőmérséklet körülbelül 145°-ra csökken, mire az olajfürdő hőmérsékletét 180°-ra emeljük. a) Sötétkék. Ha a fönti olvasztékot az olaj fürdő hófokának 180°-ra való növelése után körülbelül egy óra hosszat tovább hevítjük, úgy annak belső hőmérséklete lassanként körülbelül 160°-ra emelkedik. A sűrű, szívós olvasztékot most már késznek tekintjük és a kezelést megszakítjuk. Az olvasztók kihűlése után megszilárdul, mire az, ha kissé nehezen is, porrá törhető és ezen alakban kerül használatba. Vízben hideg sötétkék színnel oldódik, mely oldat csekély menynyiségű kénalkáliák hozzáadása mellett megmelegítve gyöngén zöld oldattá redukálódik, mely papirra öntve ibolyakékre oxydálódik. Az oldatból a festőanyag savak segélyével izolálható, azaz elkülöníthető, megszárítva kékesfekete port képez, mely kénalkáliákbau gyöngén zöld színnel oldódik és papirra öntve ibolyakékre oxydálódik. Hideg tömény kénsavban, kék színnel oldódik, víz hozzáadásakor kék színt és kék csapadékot ad, alkohollal főzve pedig ibolyakék színt mutat. A gyapot ezen festékkel kénalkáliás és konyhasótartalmú fürdőben sötétkékre festődik, mely szín bichromáttal utólagosan kezelve még kékebb lesz és alkáliákkal, savakkal és fénybehatással szemben elegendő ellenállóképességgel bír. bj Kékesfekete. Ha a kék festék előállítására szolgáló 2 -fönt említett olvasztók kezelését meg nem : szakítjuk, úgy annak hőmérséklete egy további óra múlva körülbelül 175 -180°-ra emelkedik. Ekkor a még nem egészen száraz olvasztók további hevítését megszüntetjük | és kéknek tekintjük. Kihűlése után az jól porrá törhető, vízben zöld színnel könnyen oldódik, mely oldat kénnátriummal megkékül és melegítéskor gyöngébben színezett oldatot ad, mely itatóspapirra öntve kékesfeketére oxydálódik. Az oldatból a festőanyag szokásos módon savakkal elszigetelhető, szárítva fekete port ad, mely kénalkáliákbau kékeszöld színnel oldódik, az oldat papirra öntve kékesfeketére oxydálodik, hideg tömény kénsavban kék színnel, illetve ha valamivel magasabb hőmérsékletnél zöldesfekete festék állíttatott elő, kékeszöld színnel oldódik, mely oldat víz hozzáadására kék színt és kék csapadékot ad, alkohollal főzve gyöngén kékes oldat származik. Ezeu festőanyag a pamutot kénnátrium- és konyhasótartalmú fürdőben sötétfeketére festi, mely szinek már meglehetős állandóak, réz- és chrómsókkal utánkezelve valamivel kékebbekké válnak és alkáliák, savak és fény behatásával szemben ellenállóak. c) Oliv. Ha kékesfekete festék előállítására szolgáló fönt említett olvasztók kezelését meg nem szakítjuk, hanem a fekete festék képződése után körülbelül 180°-nál tovább hagyjuk az olajfürdőben, úgy anélkül, hogy az olajfürdő hőmérsékletét fölemeltük volna, az olvasztók hőmérséklete hirtelen 220°-ra növekszik. A külső és belső hőmérséklet közötti kiegyenlítődés körülbelül két óra hosszat tart. Ekkor az oliv képződését befejezettnek tekintjük. Az így nyert olvasztók most kőkeménységű, igen jól porrá törhető, vízben és kénalkáliákban könnyen oldódik, zöldes színnel és papirra öntve zöldes feketére oxydálódik. Az oldatból a festőanyag savakkal elszigetelhető, mely szárítva kékesfekete port képez, mely kénalkáliákban könnyen oldható, tömény kénsavban oldhatatlan, alkohollal való főzésnél nem fest, gyapotot olivszinűre fest, mely szín már