26342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszőleges nagy feszültségű áramoknak szikraképződés nélkül történő megszakítására

Megjelent 1903. évi január hó 22-én. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 26342. szám. vil/g. OSZTÁLY. Eljárás tetszőleges nagy feszültségű áramoknak szikraképződés nélkül történő megszakítására. BIRKELAND KEBESZTÉLY EGYETEMI TANÁR CHRISTIÁNIÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 április hó 28-ika. Kísérleteim azt igazolták, hogy nagyfeszültségű áramokat meg lehet szakítani, illetőleg azok áramerősségét meg lehet változtatni. a nélkül, hogy ekkor megszakítási szikra képződnék. Ebből a czélból. a találmány szerint, abba az áramkörbe, mely megszakítandó, illetőleg melynek ellenállása megváltoztatandó, egy indukeziós szerkezet van akként bekapcsolva, hogy ez a különböző módon elrendezhető indukeziós szerkezet az áramkör megszakítása pillanatában oly elektromotoros ellenerőt indukál, mely nagyobb, mint az áramot indító elektromotoros erő, vagy legalább is akkora, hogy az árammegszakítás kifogástalanul történhessék. Az elektromotoros ellenerőnek nem kell oly soká hatnia, hogy érezhető ellenáram keletkezzék, mialatt az áramkör meg van szakítva. Már az a körülmény is, hogy a vezetékben keringő áram irányához viszonyítva, a vezetékben föllépő elektromotoros ellenerő negatív értéket vesz föl, a szikraképződés meggátlására magában is elégséges, minthogy az áram wattnélkülivé válik. Az elektromotoros ellenerő például akként létesíthető, hogy a főáramkör megfelelő számú tekercselésében egy vasmag foglal helyet, mely mag körül egy másik vezetéknek ugyancsak megfelelő számú tekercselése van elrendezve. Az utóbb említett vezetéken, közvetlenül a főáram megszakítása előtt áram megy át, mely a vasmagot a főáramkör áramával ellenkező értelemben mágnesezi, a két tekercselés áramkörét pedig körülbelül egy időben szakítjuk meg. Ekkor a fővezeték meneteiben a megfelelő ellenerő indukálódik. A csatolt rajzon sematikusan az árammegszakító egy kiviteli alakja látható egyenáram esetére. A lemezekből összeállított (a) lágyvasmag körül a megszakítandó (c) vezetékbe bekapcsolt (b) menetek vannak föltekercselve, úgy, hogy a meneteken átfolyó áram a vasmagot annyira mágnesezi, hogy az telítve legyen. Eme menetek körül több rétegben egy (e) vezeték aránylag vékony drótból készült (d) menetei vannak föltekercselve, melyek akkor, mikor azok áramot vezetnek, a vasmagot ellenkező értelemben egészen annak telítettségéig mágnesezik. Az említett másodáramkör az (f) kontaktusban végződik. Mikor a kapcsoló-emelőt a rajzon teljesen kihúzva ábrázolt állásából a pontozva jelzett állásáig elforgatjuk, az (f) kon-