26336. lajstromszámú szabadalom • Kiolvadó biztosíték a fényív biztos kioltása czéljából olajba ágyazott olvadó vezetékkel

Meg,jelent 1903. évi január hó :i2-en. MAGY. g|| KIR. szabadalmi jggm hivatal SZABADALMI LEÍRÁS 26BB6. szám. VIIlg. OSZTÁLY. Kiolvadó biztosíték a fényív biztos kioltása czéljából olajba ágyazott olvadó vezetékkel SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 junius hó 9-ike. A kiolvadó biztosítékoknál alkalmazott amaz ismeretes rendszabály, hogy a megolvadó vezetőt a hirtelenül növekedő áramerősségeknél föllépő robbanási veszély teljes megszüntetése vagy legalább csökkentése, valamint nz áramkör megszakadásánál fejlődő fémgőzök okozta fényiv gyors kioltása czéljából közömbös anyagokkal vesszük körül, nagy feszültségű áramoknál alkalmazott kiolvadó biztosítékoknál csak úgy foganatosítható, hogy ágyazó anyag gyanánt olajat használunk, mert ily nagyobb feszültségű áramoknál az egyébként alkalmaztatni szokott smirgelben, zsírkőben és más hasonló szilárd anyagokban a megolvadó fémszál elpusztulásánál könnyen a villámcsövekhez hasonló csatornák keletkeznek és az ezekben lecsapódott fémgőzök vezető réteget létesítenek, úgy hogy az áramkör túlságosan hosszú ideig marad zárva és ez esetleg a biztosíték teljes elpusztulására is okot szolga tat, A cseppfolyós halmazállapotú olajban azonban, melynek szigetelő ellenállása amúgy is igen nagy, a fényiv csakhamar kialszik, mi az ily olajfürdő alkalmazását | még kis feszültségű áramkör esetében is indokolttá teszi oly helyiségekben, melyek- | ben könnyen gyuladó vagy robbanó anya- I gok vannak. Az a mód azonban, mely szerint a biztosítékok megolvadó vezetékeit az olajban elhelyezni szokás, nagy hátrányokra ad okot. Ugyanis az eddigi biztosítékoknál az olaj — mint az első pillanatra legkedvezőbbnek látszik a megolvadó vezetővel közvetlenül érintkezik. A most igen gyakran alkalmazott, nehezebben olvadó fémből, pld. ezüstből készült megolvadó vezetők állandóan magasabb hőmérsékletre vannak fölhevítve, minek következtében a meleg fémdrót az olajat gyakran elszenesíti, ennek következtében a vezető keresztmetszete növekedik és a megoldás előidézésére szükséges áramerősség növekedik. Az olaj nagy hőkapaczítása azonban azt idézi elő, hogy a megolvadó vezeték hőmérséklete más fog lenni, mikor az áramerősség lassan emelkedik, mint akkor, mikor ez az emelkedés gyorsan történik, úgy hogy a megolvadást más erősségű áram idézi elő az egyik esetben, mint a másikban. A löntebb jelzett hátrányokat — mint azt megejtett kísérleteink igazolják — gyakorlati szempontból teljesen elkerülhetjük, ha a megolvadó vezető és az olaj közé levegőréteget iktatunk be, anélkül, hogy evvel az olaj alkalmazásából származó előnyök is