26303. lajstromszámú szabadalom • Berendezés billentyűs hangszereken játszott improvizáczióknak önműködő följegyzésére

— 6 — köreit zárják, tehát a billentyűk által létesített hangoknak megfelelő vonalak keletkeznek a papírcsíkon. A vonalak rajzolása egyidejűleg kezdődik meg és azok kezdőpontjai mind ugyanabba a hengerek alkotóival párhuzamos vonalba esnek. A vonalak rajzolása addig tart, míg az illető billentyű le van nyomva, illetőleg míg a hang hallatszik. Minthogy a zene alapját az ütem és időmérték képezi, szükséges, hogy annak a hangnak, melyet két időegységig tartunk ki, még egyszer oly hosszú vonal feleljen meg, mint annak, melyet csak egy időegységig tartunk ki. Tehát oly hangnak, mely három, négy vagy több időegységig volt kitartva, háromszor, négyszer vagy többször oly hosszú vonal fog megfelelni, mint az egy időegységig tartó hangnak, ugyanez áll az oly hangokra, melyek egy fél vagy negyed időegységen át voltak hallhatók. A berendezés által rajzolt grafikonon a szüneteket az üres közök hossza adja meg. Világos, hogy a zenemű előadásánál egy bizonyos időpontban használt billentyűnek, változatnak, pedálnak jelzésére egy-egy elektrokémiai úton létesült vonal felel meg. Az így előállított vonalak hossza a grafikonon nemcsak azt jelzi, hogy az egyes hangokat mennyi ideig kell kitartani, hanem a vonalak kezdőpontjainak helye azt a sorrendet is fölismerhetővé teszi, melyben a hangok egymást követik, a vonalaknak a papírcsík alapjától való távolsága pedig annak megállapítására szolgál, hogy a vonalnak miféle jelentése van. Végül annak megfelelően, hogy a játszó forte-t vagy piano-t játszott-e, több vagy kevesebb vonal létesült egymás fölött, tehát ama helyek is fölismerhetők, hol forte vagy piano játszandó. Hogy a 9. ábrán látható grafikont közönséges hangjegyekbe Írhassuk át, egy rácsszerű vonalzót használunk, mely a 1-2. ábrán látható. Ez a vonalzó az összes különböző magasságokba eső vonalaknak meg- ( felelő jelzésekkel, továbbá az időmérték j megállapítására szolgáló vonalakkal van el- j látva, a beosztás természetesen a használt hangszernek és följegyző berendezésnek felel meg. Mikor az eljátszott darab be van fejezve, a papírcsíkot levágjuk és egy asztalon akként terítjük ki, hogy a csík alapvonala az asztal élén feküdjék, mikor a rácsvonalzót a papírcsíkon önmagával párhuzamosan eltolhatjuk. A grafikont ezután a papírcsík alapvonalára merőleges vonalak segélyével lehetőleg sok szakaszra osztjuk, az osztóvonalak elhelyezését akként végezzük, hogy ozok a csík ama pontjaira essenek, hol lehetőleg sok vonal kezdődik vagy végződik egyidejűleg. A szakaszokat azután balról jobb felé megszámozzuk. A grafikon megtekintésénél a grafikonon igen sok, rendkívül különböző hosszúságú vonalat látunk. Ha ezek egyikét egységül választjuk, a vonalzóra alkalmazatt vékony (24) szálakat akként állítjuk be, hogy azok egymástól az egységül választott vonal hosszának megfelelő távolságban legyenek. Ezután a 10. ábrán látható, két vonalzású hangjegy - papirt veszünk elő és a papir két vonalzása között egy vonalat húzunk, mely a hegedűkulcs «c» hangja helyének felel meg. Minthogy a hegedűkulcsnál a «c» hang közvetlenül a basszus kulcs legutolsó vonala fölé irt «h» hang fölé esik, a «d», «c», «h» hangok eme vonalhoz viszonyítva a megfelelő helyzetben Írandók. A zeneszerző először is az előzetes átírást végzi eme hangjegy - papiron és csak azután, a végleges átírásnál választja ki, hogy mely hangok játszandók a jobb és mely hangok a balkézzel. A grafikonra fektetett rácsvonalzón leolvashatjuk, hogy a hangszer melyik tagjának felel meg a grafikonon létesült vonal, a mennyiben azon először a változatok, azután a billentyűk és végül a pedálok vannak följegyezve. Ha már most az első átírásban az átírásra használt vonalzó segélyével a hangjegyeket beakarjuk írni, akként járunk el, ! hogy a két, három, négy stb. időegységnek i megfelelő hosszúságú vonalakat két, három, négy vagy több egymással összekötött negyed hangjeggyel jelöljük meg ama hang-