26292. lajstromszámú szabadalom • Mágneses tűbefűző
— 3 s az (x) hasítékhoz csatlakozó (y) hasítékkal bír azon (d) tölcsér is, mely a fonal végének a tűfokba való bevezetésére van rendeltetve. Az említett (x y) hasítékok azon czélból vannak alkalmazva, hogy midőn azon fonalnak egyik vége keresztül vezettetik a befűző készülék (b) tölcsérében elhelyezett tű fokán, melynek másik vége összefüggésben áll a munkában lévő szövettel vagy kelmével és hasonlókkal, a befűzés megtörténte után a tű a fonallal együtt eltávolítható legyen a befűző készülékből a nélkül, hogy előzőleg a munkadarabbal összefüggésben álló fonalat el kellene metszeni. A föntebb ismertetett mágneses tűbefűző működési, illetőleg használati módja a következő: A tűt, fokával lefelé fordítva, kézzel a (b) tölcsérbe vetjük és az utóbbi belső falának kiképzése, valamint a mágnes-végek behatása, de különösen a (t) támaszfölület sajátlagos alakja folytán, az (r) szánnak az (s) exczenter-csap segélyével való megfelelő eltolása után a tűfok a szükséges állásba jön, vagyis azon helyzetbe, midőn a tű fokának nyílása pontosan szemközt áll a fonal bevezetésére rendelt (d) tölcsérnek belső nyílásával, illetve furatával. Midőn ez megtörtént, az (a) mágnestől oldalt elrendezett (d) tölcséren keresztül a fonalat, illetve annak végét bármely tetszőleges módon, például szintén kézzel, belefűzzük a tűnek vele szemközt eső fokába. Mihelyt a fonalnak befűzött vége a tű fokán átvezettetett, a (h f) emeltyűknek föntebb ismertetett végei közé jut, mint ez a 2. ábrából világosan kivehető. Az (a) mágnes alsó végénél áthatoló (e) rúdnak például kézzel a 3. ábrán nyíllal jelzett irányban való eltolásánál a (h) és (g) emeltyűk fölső végei a fonal végét becsíptetik, míg az említett (e) rúdnak további működtetésénél, annak következtében, hogy a (g) forgáspont az (e) rúddal együtt a (h) emeltyűnek (i) forgáspontja fölé tolatik, a két (h) és (f) emeltyű kihajlik, mi mellett természetesen az utóbbiak közé becsiptetett- fonalnak az emeltyűk mozgását szintén követnie kell és így ; a tű fokán tovább kihúzatik, egészen anynyira, hogy vele a varrás minden további nélkül azonnal megkezdhető. Midőn az emel! tyűk a 3. ábrán telt vonalakkal rajzolt ál-i lásba jutnak, az (e) rúdnak föntebb már j ismertetett (n) toldata a (h) emeltyűnek (o) karjához nyomul és így az előbbi még 1 jobban kilendíttetik, minek következtében az emeltyűk fölső végei egymástól eltávolíttatnak s a fonal vége szabaddá lesz. A mint az (e) rúdra gyakorolt nyomás megszűnik, úgy ez, mint az (f) és (h) emelj tyűk is önműködőlég visszavezettetnek kez| deti állásukba az (1) és (p) rugók hatása | alatt (1. és 2. ábra), mire a befűzött fo-i nal a tűvel együtt könnyen eltávolítható (b) tölcsértől. Ha most már a fonalnak egyik vége pél-J dául valamely szöveten vagy kelmén a folyamatban lévő varráshoz vagy szegélyhez van erősítve, úgy a tűnek a belefűzött fonallal együtt a tölcsérből, illetőleg a készülékből a fonal elmetszése nélkül való eltávolítása az által válik lehetségessé, hogy a tű a 3. ábrán föltüntetett módon illetőleg az ugyanott nyíllal megjelölt irányban húzatik ki a befűzőnek (b) tölcséréből, mi mellett a fonal a (b) és (d) tölcséreken kiképezett (x), illetőleg (y) hasítékokon át szintén eltávolítható a nél: kül, hogy elmetszése szükségessé válnék. Természetesen az (x) és (y) hasítékok[ nak a (b) ós (d) tölcsérek oldalfalaiban j olyan méretezéssel kell bírniok, hogy a ; tűbe fűzött fonal rajtuk keresztül minden I akadály nélkül kényelmesen és gyorsan el| távolítható legyen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mágneses tűbefűző, tűbevezető- és fonalbevezetőtölcsérrel, jellemezve az által, hogy azon tű, melybe a fonal befűzendő, a befűzésnek megfelelő állást a tűbevezető tölcsérben, illetőleg a fonalbevezető tölcsér előtt, mágnesvégek behatása alatt és egy a tű fokának alátámasztására szolgáló, vályúszerű lerézseléssel ellátott, eltolhatólag ágyazott szán közvetítésével foglalja el, hol az
