26290. lajstromszámú szabadalom • Rostélytápláló berendezés

_ 2 — fal csappantása a hajtó szerkezet kikapcsolása nélkül lehetséges. Az (1) csavar függélyes ágyazása ezenkívül még azon előnyt nyújtja, hogy a hajtó kötél minden irányból és közbeigtatott szerkezetek nélkül vezethető a gépből a hajtó szerkezethez és pedig oly magasságban, hogy az sem a fűtőre nézve nem veszélyes, sem a tűz káros hatásának nincs alávetve. Ezenkívül a leírt elrendezés nagyobb hajtó korongok alkalmazását teszi lehetővé. Ha azonban ezen körülményekre nem fektetünk súlyt, akkor vízszintes hajtó csavart is alkalmazhatunk, a mint ez a 4. és 5. ábrákban van föltüntetve. Ezen foganatosítási alaknál, mely az előbb említett szerkezettől csak a hajtó csavarok ágyazási irányában tér el, a törő hengerek a már említett (3 10 4 5 13) kilincsszerkezet közvetítésével a vízszintes (2) csavarok (4, ábra) segélyével hajtatnak. Mindkét foganatosítási alaknál az említett kilincsszerkezetet ismeretes módon oly szerkezettel látjuk el, mely lehetővé teszi a (4) kilincs által az (5) fogaskerékre gyakorolt löketek nagyságát módosítani. Ezen szerkezet a föltüntetett példában az (5) kerék (13) tengelyén (2. és 4. ábrák) forgatható és a következőkben leírandó czélból az exczentrikus (20) bütyökkoronggal ellátott (19) gyűrűből áll, mely az ily szerkezeteknél ismeretes (11) födő lemezt hordja, mely, mint az 1. és 4. ábrákból kitűnik, a (4) kilincs pályájába nyúlik. A (19) gyűrűnek a (12) fogantyú (4., 5. ábrák) segélyével való forgatása által a (11) födő lemezt többé-kevésbbé a (4) kilincs pályájába tolhatjuk, miáltal a kilincs, löketének nagyobb, illetőleg kisebb részét a födő lemezen csúszva végzi és ennek megfelelően az (5) keréknek magasabban, illetőleg mélyebben fekvő fogával jön kapcsolásba; ez által természetesen az (5) kerék lökete is változik. A leírt módon működtetett (15) törő henger (1. és 2. ábra) a csavarmenetszerűen elrendezett (24) bordákkal vannak ellátva, melyek között a szén befogadására elegendő nagyságú mélyítések vannak sza| badon hagyva. Ezen bordák a csúcsos (25) töviseket (1. és 2. ábrák) hordják, melyek czélszerűen a törő henger érintő síkjaival ' párhuzamosan feküsznek és előre vannak irányítva. Ezen tövisek a törő henger forgásánál belevágódnak a nagyobb széndarabokba, miáltal ezek lehetőleg csekély erő alkalmazásával és csak egész jelentéktelen szénporképződéssel a tüzelésre alkalmas darabokra apríttatnak szét. A (24) bordák által határolt mélyítésekben a (26) fogak vannak elrendezve, melyek szintén kampószerűen előre vannak meghajlítva és melyeknek rendeltetése a szénből könnyen lehasadó hosszas darabokat, melyek a töltő garat kibocsátó nyílását betömnék, fölaprítani. Minthogy a törő henger bizonyos tekintetben mérő szerkezet gyanánt is szolgál és az általa bevezetett tüzelőanyag menynyisége az említett kilincsszerkezet löketével változik, tehát a szóró lapát által a rostélyra szórandó szénmennyiség szintén változik. A szóró lapátok, melyek ugyan másképen vannak elrendezve, mint a törzsszabadalomnál, de melyek itt is spirális rugók segélyével működtetnek, a szakaszosan működő törő henger minden elfordulásánál egy-egy löketet végeznek és így a szerint, a mint a kilincsszerkezet födő lemeze be van állítva, több vagy kevesebb szenet szórnak a tüzelő térbe. Hogy már most a tüzelőanyagnak ezen változó menynyisége daczára a szórási távolság változatlan maradjon, a lapátok lökő erejét, illetőleg a spirális rugók feszültségét kell szabályozni. A jelen találmány szerint a lapátrugók feszültségének ezen szabályozása, a leírt kilincsszerkezet löketének módosításánál önműködően történik. Ezen czélból a szóró lapát működtetésére szolgáló (18) spirális rugó az 5. ábrában látható módon egy emeltyűvel van összekötve, mely a (18) rugó által lefelé húzva, a (21) emeltyűhöz (4. ábra) szoríttatik, mely utóbbi a berendezés mellső oldalán forgathatóan van i ágyazva és a már említett exczentrikus ! (20) bütyökkorongon fekszik. Ha tehát a