26244. lajstromszámú szabadalom • Gőz- ill. gázturbina

- 2 — térbe. Az (al) kereket ennek jobboldalán elhagyó gőz a (g) nyílásokon át közvetlenül jut a második (e2) gyűrűs térbe, míg a futókereket ennek baloldalán elhagyó gőz az (f) fúvókákat viselő (h) koszorúban elrendezett furatokon ugyancsak a futókerék jobboldalára áramlik át és az előbb említett (g) nyílásokon át jut az (e2) gyűrűs térbe. A berajzolt nyilak a gőzáram útját jelzik. A gőz egymásután az összes (el e2...) gyűrűs tereken átáramlik és végül az utolsó (c6) kamrából az (i) csövön át a kondenzátorba jut. A rajzon az (e4) gyűrűs térnél egy külön (k) elkerülőcső van elrendezve, mely (kl)-nél az (i) kondenzátor vezetékbe torkollik. A (k) csőbe az (1) zárótag, az (i) vezetékbe pedig az (m) zárótag van beigtatva. Utóbbi a turbinaszekrény és a <k) cső (kl) torkolata között foglal helyet. Ha már most az (m) tagot zárjuk, az (l) tagot pedig nyitjuk, akkor a gőz az (e4) gyűrűs térből jut a kondenzátorba, vagyis csak az első három (al a2 a3) lapátkoszorúkban végez munkát. A rajzon látható kiviteli alaknál csak az (e4) tér köthető össze közvetlenül a kondenzátorral. Magától értetődik azonban, hogy ugyanoly vagy más tetszőleges módon a többi gyűrűs tér is összeköthető a kondenzátorral. Ha a nyomáscsökkenést a föntebb leírt módon kevesebb kerékre osztjuk el, mint a hány kereke van a turbinának, természetesen arról is kell gondoskodnunk, hogy a nyomáscsökkenés fokozódásának megfelelően az egyes kerekek gőzbevezető fúvókáinak keresztmetszetét megfelelően nagyobbíthassuk. Ezt például oly módon érhetjük el, hogy több be- és kikapcsolható fúvókát alkalmazunk; a be- és kikapcsolásra pedig egy gyűrűtolattyút vagy valamely más hasonló elemet használunk. A 2. ábrán látható kiviteli alaknál a gőz már beáramlása helyén egészen a kondenzátor-feszültségig vagy ama feszültségig van expandálva, mellyel a gépet elhagyja, tehát a gőz nem feszültsége, hanem áramlási sebessége által hat. A megrajzolt példánál a közös (a) tengelyen egy hármas futókerék van fölékelve. A középső (b) korong egy (c) koszorút visel, melyen az ismeretes, a Pelton-kerekeknél használtakhoz hasonló kettős táskák vannak kiképezve, míg a két szélső (bl) és (b2) korongnak (dl d2) koszorúi vannak, melyek mindegyikén kétkét sorban egyszerű, például U-keresztmetszetű táskák vannak kiképezve. Az (e) gyűrűs téren beáramló gőz az (f) fúvókákon át a középső (c) koszorú kettős táskáiba áramlik be. Hogy már most a gőz eme táskákból a többi futókerékhez is elvezethető legyen, a (gl g2), illetve (hl j h2) vezető lapátkoszorúk vannak alkalmazva. Az (f) fúvókákból a középső (b) korong (c) koszorújába beáramló gőzsugarakat a kettős táskák két részre osztják, melyek a ' lapátokon végigáramolva, a (gl g2) vezetőlapát-koszorúkba lépnek be, a hol mozgásirányuk megváltozik, úgy hogy a gőzsugarak ismét a helyes irányban léphetnek be a (dl d2) koszorúkba. Miután a gőzsugarak eme lapátokon átáramoltak, azok iránya a (hl h2) vezetőkoszorúk táskáiban ismét megváltozik, úgy hogy a gőzsugarak a (bl b2) korongok utolsó táskakoszorúiba vezettetnek, melyekből azután a turbinaszekrény belső részébe áramlanak. Innen a gőz, mint fáradt gőz kifúvatható, vagy a kondenzátorba vezethető, hol az lecsapódik. A leírt gépnél vagy az összes (g) és (h) vezetőlapátkoszorúk vagy azoknak csak egy része van eltolhatóan elrendezve. A rajz szerint a (hl h2) koszorúknál (kl k2) vezetékek vannak elrendezve, melyek segélyével a (hl h2) koszorúkat az (i) turbinaszekrényben oldalt eltolhatjuk. A mozgató szerkezetek tetszőleges módon leheti nek kiképezve. így például a rajzon (ml m2) vonórudak láthatók, melyek az illető koszorú kerületén egyenletesen vannak elosztva és például valamely közös emelőszerkezettel akként összekötve, hogy azo-