26238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás likacsos és ellentálló hordozók előállítására katalytikus anyagok számára

- 2 -velet megkezdése előtt is hozzáadni, mi | mellett azután közvetlenül alkalmazható ; kontaktusmasszát kapunk. Az egyik vagy j a másik módon előállított kontaktus-anyagok igen nagy hatásuk által tűnnek ki és lehetővé teszik, épen úgy mint a platinaazbeszt, S08

-nak a kontaktus-eljárás szerint való előállítását majdnem quantitativ | módon foganatosítani. A platinaabeszttel szemben ezeknek az az előnye, hogy egyszerűbb módon betölthetők és továbbá elrendezésüknél a kontaktuskészűlékben semmi olyan berendezésre nincs szükség, mely az egyes részeknek vagy rétegeknek egymásra való nyomását megszüntesse. Az eljárás megmagyarázására a következő példák szolgálnak: 1. Példa. Egyenlő súlymennyiségű szénsavas mangánt és foszforsavas ammónt finoman porítunk, összekeverünk és addig hevítünk, míg szénsavas ammóngőzök már el nem szállnak. A kapott likacsos tömeget megfelelő nagyságú szemcsékké aprítjuk. 2. Példa. 315 súlyrész bariumhydroxydot Ba(OH)2 -)-8Ha

O addig olvasztunk, míg a víz máiéi nem távozik. A maradékot kihűlés után 88 súlyrész ammoniumfoszfáttal bensőleg összedörzsöljük és hevítjük addig, míg a tömegen már semmi változást nem észlelünk. 3. Példa. 1 súlyrész kristályos chlórkalcziumot olvadásig hevítünk. A megolvasztott tömegbe 1 súlyrész porított ammoniumszulfátot keverünk el, úgy hogy egy egyenletes pép keletkezik. Ezt azután tovább hevítjük, míg ammoniakvegyületek már el nem távoznak. 4. Példa. 107 súlyrész vashydroxydot és 132 súlyrész aminoniumfoszfátot finoman porítunk, keverünk és kevés vízzel formálható tömeggé elkeverünk, a melyet azután addig hevítünk, míg ammóniák már el nem száll. A jelen eljárás lényegesen külömbözik a 102241. sz. német birodalmi szabadalom eljárásától, mely szerint kontaktustesteket akképen állítanak elő, hogy az alkáliák, alkáliföldek, földek és fémek oldható sóit vizes oldatban keverik valamely platinasó oldatával, ezen elegyített oldatokat azután bepárologtatják és a leválott sókérget alkalmas nagyságú szemcsékké alakítják. Ezen utóbbi eljárásnál a kontaktusanyag alapanyagainak likacsosságát a már kész sókoldatainak bepárologtatása útján érik el, míg a jelen találmány szerint készített kontaktusanyag alapanyagának likacsossága illó reakcziótermékeknek a föntebb közelebbről leirt cserebomlás folytán való elillanása következtében és mintegy olvasztás közben jön létre. A jelen eljárás azonban azon munkamenettől is külömbözik, a mely a nevezett szabadalmi leirás 2. lapján, baloldali hasáb 11—14. soraiban le van irva és a mely szerint olyan fémeknek, melyek oldható szulfátokat képeznek, chloridjai és karbonátjai használhatók, melyek platinával impregnáltainak és a melyek a művelet elején savjuknak képződése mellett előbb szulfátokká alakulnak át. Mert a míg az utóbb emiitett eljárásnál a kontaktustestekké való átalakulás csak a kontaktusproczesszus kezdete után megy végbe és ennek folytán a platinának alapanyagon való eredeti megerősítése az alapanyagnak megváltozása folytán szintén módosul a kontaktusproczesszusnál, addig a jelen kontaktusanyagok már kezdettől fogva akképen készülnek, hogy azok a kontaktuskészűlékben a kénsav behatása folytán kémiai átalakulást nem szenvednek. Az ezáltal elért előny abból áll, hogy teljesen a kezünkben van a kész kontaktusmassza szemcsézését tetszés szerint magválasztani és nincs az a vesze• delem, hogy az alkalmazott massza a kontaktuskészűlékben való utólagos átalakulás folytán szerkezetét megváltoztassa vagy pedig szétessék. Az ebben rejlő technikai előny leginkább kitűnik magának a 102244. sz. német birodalmi szabadalom leírásának adataiból, mert ott határozottan meg van mondva, hogy chloridok vagy karbonátok