26214. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas munkaátvivő kerék
fokozatosan fogja megváltoztatni, úgy hogy a sebességváltozás lökés nélkiil megy végbe. Ha azt akarjuk, hogy a kerék úgy az erő növekedését, mint csökkenését fokozatosan vigye át a kerékkoszorú és agy közé, mint azt az 1. és 2. ábrán láthatjuk, ellenkező irányban ható (e) rugókat, illetve (f) hengereket és (g) dugattyúkat is be kell kapcsolnunk. A rugalmas test gyanánt ható közbeigtatott tagok, mint azt a 3. ábrán látjuk, a koszorún alkalmazott (i) szolenoidok és az agyon elrendezett (k) magok gyanánt is ehetnek kiképezve, mikor is a magok csak külső részükön állanak vasból, egyébként pedig nem mágneses anyagból készülnek. Nyugalmi helyzetben a vasmagok, mint azt a 3. ábra mutatja, a szolenoidokban fekszenek. Ha már most a szolenoidon áram megy át és ha például a koszorúra ható erő változása által a koszorú az agyhoz képest elfordul, akkor a magok vasrészei a szolenoidból kilépnek és a szolenoidok által a magok vasrészeire ható vonzás a koszorút és agyat ismét a 3. ábrán látható helyzetbe igyekszik visszavinni; itt tehát ez a vonzás helyettesíti az 1. és 2. ábrán ábrázolt közbeigtatott tagokat. A 3. ábrán látható berendezés bármely forgásiránynál és erőváltozásnál ugyanoly módon működik, amennyiben a vasmagoknak nem mágneses (1) részei akkor, mikor az agynak a vasmagokat viselő részei a szolenoidhoz közelednek, a szolenoidokba behúzódnak, ellenesetben pedig a magok vasrészei az ellenkező irányban a szolenoidokból kitolatnak. A 3. ábrán látható berendezésnél az (i) szolenoiddal lánczolatosan egy másik (m) szolenoid van kapcsolva, mely addig, míg azon áram folyik át, az agy és koszorú között elrendezett (o, p) karmos kötést az (n) rúgó nyomása ellenében a kikapcsolt állásban tartja. Ha a szolenoidon átfolyó áramot megszakítjuk, akkor az (n) rúgó a karmos kötést bekapcsolja és az agy és koszorú egymással mereven össze van kötve. A koszorún és agyon elrendezett ütközők az elfordulás mértékét határolják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugalmas munkaátvivő kerék, azáltal jellemezve, hogy az (a) koszorú és (b) agy egy-máshoz viszonyítva elfordulhat és oly közbeigtatott tagok segélyével vannak egymással összekötve, melyek rugalmas testekhez hasonlóan, ennek a két résznek egymás ellenében történő elfordulásánál a rájuk ható erők megváltozása következtében a részeket annál nagyobb erővel igyekszenek egy meghatározott viszonylagos helyzetbe visszavinni, minél nagyobb az elfordulás, oly czélból, hogy a hirtelen erőváltozásnál föllépő lökéseket elhárítsuk. 2. Az 1. igény alatt védett munkaátvivő keréknek egy kiviteli módozata, azáltal jellemezve, hogy a közbeigtatott tagok (e) rugók gyanánt vannak kiképezve, melyek egyrészt az agyra, másrészt pedig a koszorúra támaszkodnak és ezen részeknek bármely irányban végbemenő viszonylagos elfordulását meggátolni törekszenek. 3. Az 1. igény alatt védett munkaátvivő keréknek egy kiviteli módozata, azáltal jellemezve, hogy a közbeigtatott tagok (g) dugattyúkkal és (h) szélkazánokkal ellátott és nyomás alatt álló folyadékot tartalmazó (f) hengerek gyanánt, vannak kiképezve, mikor is a dugattyúk, illetve hengerek a koszorúval, illetve az agygyal vagy megfordítva vannak összekötve. 4. Az 1. alatt igényelt munkaátvivő keréknek egy kiviteli módozata, azáltal jellemezve, hogy a közbeigtatott tagok (i) szolenoidok és hosszuknak csak egy részén vasból, egyebekben pedig nem mágneses anyagból álló (k 1) magok gyanánt vannak kiképezve, mely utóbbiak, mikor a koszorú és agy egymáshoz viszonyítva az egyik vagy másik irányban elfordul, vasból készült részeikkel a szolenoidokból kilépnek és melyeknél a magok a koszorún vannak megerősítve. 5. A 4. alatt igényelt berendezés egy kivi-