26181. lajstromszámú szabadalom • Két darabból álló szifónbetét

Meg-jelent 1903. évi január hó 9-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 26181. szám XVIlI/d. OSZTÁLY. Két darabból álló szifónbetét. SÜSS ÉS FRIEDMAN CZÉG BUDAPESTEN. A. szabadalom bejelentésének napja 1A02 május hó 29-ike. A találmány tárgyát a szifónfejeknél is­meretes ónbetétnek két darabból törté­nendő előállítása és annak a fejben való elhelyezése képezi, mellyel az eddigi hiá­nyosságokat pótoljuk és az ónbetéteket tö­kéletesítjük. Az eddig ismert módszernél az egész be­tét egy darabból lett öntve, miért is az ónbetétek csőrésze nem öntődött ki töké­letesen, hanem lyukacsos maradt, a mi nagyban elősegítette, hogy a víz az ólom és más oxydáló fémből álló köpennyel érintkezésbe jött. Hogy ezt elkerüljük, a betétet két rész­ből készítjük, miáltal elősegítjük azt is, hogy a megsérült, vagy megkopott betét­részt egyszerűen kicserélhetjük, a nélkül, hogy az egész fejet újra öntenénk, de kü­lönösen kiemelendő, hogy így a betét cső­része, miután egyenes teljesen kiöntődik, és ki van zárva, hogy az ónbetét, megfe­lelő hőség mellett lyukacsos maradjon, mint az eddigiek. A csatolt rajzlapon a találmány szerinti betét egy kiviteli alakja látható, neveze­tesen az 1. ábra a csőbetétnek nézete, a 2. ábra a szelepházbetétnek függélyes metszete, a 3. ábra metszet a szifónkupakon, melybe a két rész be van szerelve. Az eddig ismeretes egy darabból öntött ónbetét helyett a csőszerű (a) betétet al­kalmazzuk, melynek vége (b) csavarme­netté van kiképezve, mely a (d) szelepház­betétnek megfelelő csavarmenettel ellá­tott (c) furatába illik, illetve, ha a csőbe­tétet az utóbbiba becsavarjuk, akkor a kettő egy testet képez. Ezen be- illetve összecsavarással az (a) csőrésznek a (d) szelepházbetéttel való egyesítését úgy végezzük, hogy az (e) szi­fónköpenybe illesztjük a (d) szelepházbe­tétet, a szifónköpenynek vízszintes irányú (g) kifolyócsövén keresztül pedig az (a) csőbetétet a (d) szelepházbetétbe csavar­juk, minek megtörténte után mind a há­rom rész egy testet képez (5. ábra). Ezen egyesítés után tetszés-szerűleg meghajlíthatjuk a (g) kifolyócsövet, mint pl. az (f) szaggatott vonal mutatja. Ha az előző módon fölszerelt betétrészek valamelyike megsérülne vagy hasznavehe­tetlenné válna, akkor a (g) kifolyócsövet kiegyenesítjük s a betétrészeket egymás­ból kicsavarva, a nem használhatót kicse­réljük, mit a fönti eljárás ismétlésével eszközlünk.

Next

/
Thumbnails
Contents