26123. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a síksziták bevonatának tisztántartására

pályán vízszintes síkban mozognak, a (q) fogak a kefét is mozgásnak indítják, a mennyiben a jelzett fogak a kefe pontjainak forgása közben időszakosan egy ideig a (B) kefe (p) vezető peczkével kapcsolatban vannak, úgy hogy a szita ezen kapcsolat tartama alatt a peczket a mozgás irányában magával előre viszi. A szita pontjainak ellenkező irányban való mozgásánál, vagyis a forgás másik része alatt a (p) peczek a (q) fogakból kikapcsolódik, a kefe maga pedig tehetetlensége következtében közel ama helyzetében marad, melyet a peczeknek a fogazásból való kikapcsolódása után elfoglalt. A kefe a csatornában a bevonathoz viszonyítva, eredeti helyzetéből némileg előre halad, azután pedig a (q) fogakkal újból kapcsolódik és a .szitával együtt mozog valamivel előre és pedig akkor, mikor a szita a kefe mozgásirányára merőleges irányban löketét megváltoztatja. Ezt a folyamatot a 3. ábra nyomán könnyen megérthetjük. Tegyük föl, hogy a vese-alakú (B) kefe (p) peczkével a (q) fogak közelében van, ez a helyzet tehát az exczentercsapnak a 3. ábrán látható (1) állásának felel meg, vagyis annak az állásnak, melyben a csap a csatorna szélességi irányában végzett elmozdulása középpontjában van. Mikor a szita eme középállásából jobb felé kitér, a (p) peczek a kefe tehetetlensége következtében a (q) fogak egyik fogközébe fogódzik, a mi például a (2) helyzetben történik meg. A szita azonban a (2) állásból tovább mozog jobb felé és a kefét, melynek (p) peczkével kapcsolatban marad, magával viszi, vagyis a csatorna hosszirányában mindaddig magával előre viszi, míg csak a szita a (3) állásnál a jobboldali szélső állásába nem kerül. Ettől a ponttól kezdve a szita oldalmoagásának iránya megváltozik, vagyis a szitaszekrény balfelé fog mozogni és a kefe, illetőleg ennek (p) peczke a (q) fogakból kikapcsolódik. A kefe előre mozgása tehát nem a szita (1-—4) löketével, hanem ennek egy részével, mely a (2) pont és a (3) és (4) pont között fekvő pont távolságával egyenlő, fog előre mozogni. Mikor a kefe a csatorna szélességi irányában végzett elméleti elmozdulásának (4) középpontját elérte, a szita további balra mozgásánál csakhamar a csatorna jobb oldalfalára fekszik, mely helyzeténél a vezetőpeczek a fogaktól legtávolabb van és mely helyzetét az (5) pont jelzi. (4)-től (5)-ig és tovább egészen (l)-ig a szita forgásának az előremozgás irányával ellenkező irányú komponense van. E közben a kefe a fogakkal kapcsolaton kívül áll és így tehetetlensége következtében nem fog tovább előre mozoghatni, hanem körülbelül azt az állását tartja meg, melyet az előremozgás végén, a szitának jobbra való elforgása közben elfoglalt, (5)től kezdve a fogak ismét közelednek a peczekhez, míg (l)-ben ismét a középállásba kerülnek, azután pedig ismét bekapcsolódnak eme fogakba, miért is az előbb leírt folyamat ismétlődik és a kefe ismét ugyanakkora úton előre mozog, mint előbb. A kefetest sajátságos vese-alakja miatt a kefe a csatornában teljesen meg nem fordulhat, mi a kefén elrendezett két egyenlőtlen (i) és (k) részből álló súly hatása alatt megtörhetnék, minthogy eme súly nem engedi meg, hogy a kefe a csatornafalakkal párhuzamos pályán mozogjon, sőt ellenkezőleg az alkalmazott súly és a keféknek az oldalfalakba való ütközése a kefét függélyes tengelye körül lengéseknek indítja. Eme lengések nagyságát egyrészt a fogközökbe ütköző peczkek, másrészt a kefetest másik, szemben fekvő és a (2) csatornafalba ütköző éle szabja meg. A súly nagyobb (i) részének ezenkívül még az is föladata, hogy a kefét a síkszita forduló pontján átsegítse, hogy ily módon a kefe a másik csatornában tovább vándorolhasson, a mit a 3. ábrából világosan láthatunk. Míg tehát a szita a kefe alatt úgyszólván visszacsúszik, a kefe sortéi a fölöttük lévő (s) bevonatot érintik, annak szemeibe részben be is hatolnak és így a bevonatot igen erélyesen és biztosan megtisztítják. Minthogy a kefe az említett módon függélyes tengelye körül leng, a