26105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés chloralkáliák elektrolytos elbontására

- 2 — egyenlet értelmében az oldható (b) vegyületet, a uátriumhypochloritot alkotja. A (B) folyadékban képződő nátriumhypochloritot a tovább fejlő chlór a következő egyenlet értelmében bontja: Na 0 Cl -f Cl, + H2

0 = Na Cl + 2H 0 Cl és a képződött (bl) vegyület, a hypochlórossav a (b) vegyületre, a nátrium hypochloritra sósavnak mint közbeeső terméknek képződése mellett a következő egyenletek értelmében hat: Na 0 Cl + 2H 0 Cl = 2H Cl + Na Cl Os 2 Na 0 Cl -f- 2 H Cl = 2Na Cl -f 2 H 0 Cl, úgy hogy a (B) anóda-folyadékban végeredményében mindig van bizonyos mennyiségű szabad hypochloros sav, mi a mondottak alapján a folyamatra igen káros hatást gyakorol. A leírt folyamatok, melyek a marónátronnak az anóda-kamarábavaló átdiffundálásánál folynak le, nem merítik ki az összes lehetséges reakcziókat, azonban már a mondottakból is az következik, hogy egyszerű lyukacsos választófal alkalmazásánál tetemes mennyiségű marónátronnak kell az anódakamarába átdiffundálnia és hogy a chlórnak és chlórvegyületeknek a katóda-kamarába jutását meggátolni lehetetlen. Kétségtelen, hogy hasonló megfontolások vezették ama föltalál ókat, kik egy lyukacsos választófal helyett két egymással párhuzamos ily falat alkalmaztak és az ezek között lévő teret konyhasóoldattal töltötték ki. A konyhasóoldatra nyomás hat, úgy hogy marónátron, illetve a chlór a másik kamarába át nem juthat. Ezt az eljárást azonban a gyakorlatban nem lehet alkalmazni, mert eredményt csakis akkor lehet elérni, amikor a nyomás oly nagy, melynek a használatos lyukacsos közfalak alig vagy egyáltalában nem állhatnak ellen. Ezenkívül az elektromos ellenállás is sokkal nagyobb lesz, semhogy az eljárás gazdaságos maradhatna. A mint azonban a föntebb jelzett nehézségek legyőzése mellett a közbekapcsolt kamarában lévő sóoldatra tényleg akkora nyomást fejthetnénk ki, hogy a chlór és marónátron átdiffundálása ki legyen zárva, a közbekapcsolt kamarából áramolnék át | sóoldata katóda- és anóda-kamarába. Ez azonban rendkívül zavarólag hat az elektrolitos bontási folyamatra, mert a kató, dánál képződött marónátron oldatot a konyha-I BÓoldat túlságosan fölhigítj 3/, az anóda| kamrába bejutó konyhasóoldat pedig chlórt nyel el. A két jelzett hátrány a leírt munkafolyamatot kevéssé gazdaságossá és nagy iparban nem alkalmazhatóvá teszi. A marój nátron oldat értéke kisebbedik, a chlórral I telített konyhasóoldat pedig az üzemre | értéktelen teher gyanánt összegyűl és csak költséges nehézkes módszerek alkalmazása által alakítható földolgozható oldattá át. A találmány czélja mindeme, a konyhasóoldat elektrolisisénél föllépő hátrányok megszüntetése oly módon, hogy az eljárás lehetőleg egyszerűvé és technikailag alkal• mazhatóvá váljék. i Ha a következőkben a leírás érthetőbbé tétele czéljából föltételezzük, hogy ugyancsak kettős választófalat alkalmazunk, akkor a találmány alapját képező ama ténynek, hogy a marónátron a konyhasó oldatban jóval nagyobb mértékben oldható, mint a chlór, figyelt mbe vételével sem nem szükséges, sem nem czélszerú, hogy a közbekapcsolt kamarában lévő konyhasó oldat az anóda- és katóda-kamarákban lévő folyadékokra azonos nyomást gyakoroljon. Kísérletek igazolják, hogy a lyukacsos választófalon csak igen kevés chlór hatol át, ha az anóda- és katóda-kamara között lévő választófal két oldalára azonos folyadéknyomás hat. A találmány szerint azonban az is módunkban áll, hogy ezt a kis chlórmennyiséget is lekössük abban a pillanatban. a melyben az a lyukacsos választófalon áthatol, még pedig oly módon, hogy először is a nyomáskülönbség helyes megválasztásával a választófalon áthatoló kis mennyiségű chlórral teljesen egyenértékű marónátron mennyiséget vezetünk át, másodszor a két választófal között lévő kamrában az elektrolitot a kellő mértékben fölhevítjük és harmadszor, az említett elektrolithez bizonyos nehéz fémek j magasabb oxydjait, nevezetesen kobáltszuperoxydot keverünk. I Ily viszonyok között az anóda- és a közbe-