26098. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajókon több rekeszajtónak egy központból való zárására

— 3 — fővezetékkel, vagy a (8) csövekkel és ezáltal a (2) fővezetékkel, vagy pedig a (9) csövekkel és ezáltal a (3) vezetékkel való összekötését. A (Hu) csapot pl. az 5. ábrában föltüntetett módon szerkesztjük. A (h6, h7, h8 és h9) csőoldatok a (6, 7, 8 ill. 9) csövekkel vannak összekötve, vagyis a (h6) csőtoldat a (6) csővel, a (h7) csőtoldat a (7) csővel és így tovább. A csapnak három külömböző állásánál a gyűrűs (h) horony és a (k) hosszhorony a (6) csövet mindig a másik három cső egyikével köti össze. A 3. és 4. ábrákban a csaptestbe berajzolt sugárirányú nyíl a hosszhorony állását jelzi. Az első két esetben (3. ábra), midőn a czentrális csap nyitva van, a működés az előzők után könnyen megérthető. A beállítás szerint a (Hu) csapok a hengerek alsó végét a (9) csövön keresztül vagy a (3) vezetékkel vagy pedig a (7) csöveken keresztül a (4) nyomó vezetékkel kötik össze, míg a (Ho) csap a hengerek fölső végét vagy a (7) csöveken keresztül a (4) nyomó vezetékkel, vagy pedig a (8) csöveken keresztül a (2) fővezetékkel köti össze, mely a (3) levezető vezetékkel áll összeköttetésben. Ennek megfelelően az ajtók záratnak vagy nyittatnak. A 4. ábrában azon állás van föltüntetve, midőn a parancshídról az összes ajtók záratnak. Ezen czélból a (C) czentrális csap elállíttatik, minek következtében a (2 és 4) fővezetékek szerepüket fölváltják. A (Tl) ajtónál azon eset van szemléltetve, hogy az ajtó már előzőleg záratott. A (2 és 4) fővezetékek szerepének fölváltása itt csak azt eredményezi, hogy most a (Ho) csap a nyomó vezeték helyett a kibocsátó vezetékkel van összekötve. A henger alsó végénél az összeköttetéseknek ezen megváltozása semmiféle következményekkel nem jár, mivel ezen hengervég amúgy is közvetlenül össze volt kötve a (3) vezetékkel. A (Tl) ajtó tehát zárva marad. A (T2) ajtó a (C) czentrális csap előállítása előtt nyitva volt. Minthogy itt mindkét (Ho és Hu) csap a (2 és 4) fővezetékkel volt összekötve, átváltás történik és a (T2) ajtó záródik. A (T3) ajtónál szemléltetve van azon eset, miként lehet az ajtót kézzel is megnyitni. Ezen czélból a (G) fogantyú és a parallelogramm csatlakozó tagja közötti kapcsolat fölbonthatóan van szerkesztve. A (G) fogantyút kikapcsolva, a szakadozott vonalakkal föltüntetett állásból a telt vonallal föltüntetett állásba hozzuk. Ennek következtében a henger alsó vége nyomó vizet kap a (2) vezetékből és minthogy a henger fölső vége a kibocsátó vezetékkel közlekedik, azért az ajtó megnyílik. Természetesen a jelen találmány nem szorítkozik csupán a rajzban föltüntetett foganatosítási alakokra, a mennyiben eg)e3 részletek tetszőleges equivalens szerkezetekkel helyettesíthetők; a találmány keretébe esnek azonban mindezen foganatosítási alakok, melyeknél az ajtók zárása a helyi vezényművekben önműködően mozgó részek alkalmazása nélkül azáltal éretik el, hogy a (2 ós 4) fővezetékek működésük szerepeit egymással fölszerelik. így pl. lehetne a (Ho és Hu) csapokat ismert módon egymással egyesíteni vagy pedig egyenként több csapra fölbontani vagy pedig egy vagy több tolattyú által helyettesíteni. Lehet továbbá a (3) vezetéket több pontban megszakítani, vagy esetleg teljesen elhagyni, hacsak az összes ajtóknál és a parancshídnál a használt víz fölfogásáról bármi más módon gondoskodva van. Ezen módosítások egyike pl. a 10. ábrában van töltiintetve. Itt a háromfuratú (Ho és Hu) csapok helyett egy egyetlen hatfúratú (H) csap vau elrendezve, mely ugyanazon összeköttetéseket létesíti, mint az 1. ós 2. ábrákban föltüntetett háromfuratú csapok együttvéve. Ezen séma az előzők alapján minden bővebb magyarázat nélkül megérthető. Az utóbb leirt foganatosítási alaknál előfordulhat az, hogy a hajó valamely rekeszébe bezárt egyén, midőn a (Hu) csap működtetése által az ajtót nyitjtta és a rekeszt elhagyja, elmulasztja az ajtót ismét