26088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelő és egyéb czélokra szolgáló mesterséges massza előállítására

kenczemaradék az a hulladékanyag, melyet a kenczegyártásnál a tartályok tisztításánál kapunk és melyet eddig csak kevéssé használtak föl, miért is értéktelen volt. Ismeretes, hogy a növényi olajok és oxydok a legjobb szigetelő anyagok, illetve nemvezetők közé tartoznak. így pl. a tiszta Calcutta-olaj, mely közönségesen lenolaj név alatt ismeretes, olyan növényi olaj, mely rendesen szigetelő folyadék gyanánt használtatik. Ha ezt az olajat főzzük, némi vizet veszít, mely ahhoz mechanikailag lehetett hozzákeverve és valószínű, hogy bizonyos meg nem határozott könnyebb, kisebb fajsúlyú olajak is távoznak. A főzött olaj mindenesetre sűrűbb az eredeti olajnál és jóval nagyobb a szigetelőképessége. A kenczemaradék nem egyéb, mint növényi olajoknak és gummiknak a főzés után többé vagy kevésbé komplex keverékének sűrített tömege. Chemiai szempontból úgy látszik, hogy különféle oxydokból áll, melyek részben növényi olajokban oldva vannak. Elméletileg tehát kitűnő szigetelőnek kell lennie és tényleg kitűnt, hogy 100000 kiló nyomás alatt 47000 voltnyi elektromotorikus erőnek áll ellent. A sarkszorítók 0-94 czmnyi elkülönítésénél. Jelen találmány szerint a kenczemaradékot főzzük, hogy amennyire lehet, az összes könnyebb olajokat kiűzzük, melyek benne lehetnek és hogy a lehűlésnél olyan sűrű legyen, a milyen csak lehet. Ilyen módon szívós, gummiszerű anyagot kapunk, melyet ismét fölhevíthetünk és tetszőleges módon formálhatunk, vagy melyet fölaprítva és őrölve eltehetünk addig, míg reá szükségünk lesz. Hogy a könnyebb olajokat tökéletesen eltávolíthassuk, czélszerű a kenczemaradékot még forró állapotban alkalmas szűrőkendőn átszűrni. Az így kivont könnyebb olajokat naftával hígíthatjuk és japáni módra fémfölületek lakkozására vagy kencze gyanánt fölhasználhatjuk. A kenczemaradék megszilárdítására a könnyű olajoknak fentismertetett eltávolítása helyett abszorbeáló anyagokat alkalmazhatunk. Erre a czélra előnyösnek bizonyult a tőzegnek alkalmazása különböző, a viszonyokhoz szabott arányokban. A tő* zeget czélszerűen a fölhevített kenczemaradékhoz adjuk, mire a masszát formálhatjuk vagy előbb lehűthetjük. Ez utóbbi esetben a masszát fölapríthatjuk és őrölhetjük, hogy azt később fölhasználjuk. A tőzeg és kenczemaradék ezen keverékéhez kötőanyagot, pl. valamely rostanyagot vagy kautsukoldatot adhatunk, hogy a tőzeget jobban összetartsa és annak tartósságot kölcsönözzön. Jól földolgozható anyagot kapunk, ha kizárólag a rostanyagot keverjük a kenczemaradékkal és a tőzeget egészen elhagyjuk a masszából. A kötőanyag és a ro3tanyag az a mennyisége, mely a kenczemaradékhoz adandó, egészen a kenczemaradék sűrűségétől, a kötőanyag és az alkalmazott rostanyag természetétől függ. Ha abszorbeáló anyag gyanánt porított tőzeget, kötőanyag gyanánt kóczot és közönséges a kereskedelemben kapható kenczemaradékot használunk, a következő arányok mutatkoznak olyanoknak, melyek kielégítő eredményt adnak, bár természetszerűen ezen arányok tág határok között változhatnak. Ha a masszát kautsuk pótlására akarjuk használni, czélszerű 1 rész porított tőzeget 4 rész kenczemaradékra használni, bár a tőzeg mennyisége a kenczemaradékhoz viszonyítva sokkal nagyobb is lehet a nélkül, hogy az előállított massza minőségét lényegesen befolyásolná. Ha a használati föltételek szilárdabb összetételt kivannak meg, kötőanyagot adhatunk hozzá. Erre a czélra alkalmasnak bizonyult az őrölt kautsuknak naftában való oldata és czélszerű 1 rész ilyen oldatot adni a forró kenczemaradék és tőzeg-keverékhez és a három alakrészt jól összekeverni. Az így kapott tömeget azután kiszárítjuk, aprítjuk, a fölhasználás czéljából finoman megőröljük és azután ismét fölhevítjük és bármely kivánt alakú alkalmas formákra alakíthatjuk. Erősebb, szívósabb és jobban összetartó huzal-kábel stb. bevonatnak előállítása czéljából czélszerű kötőanyag gyanánt rostanyagot, mint pl. kóczot vagy azbesztet használni és ha ilyen kötőanyagot alkalmazunk, előnyös a tőzegmennyiség arányát