26072. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ellenállás
rosszul vezető légréteg ne maradjon, a szénlemezek sajtolását legelőnyösebben magán a fémlemezen végezzük. A kiizzítás után a fémlemezek a szénlemezekkel szorosan összetapadnak. A fémlemezeket azonban kis kiugrásokkal is elláthatjuk, melyek a szénlemezek rögzítésére szolgálnak, de magából a szénlemezből ki nem állanak. Az áram a tömör szénlemezeken át jut a fémlemezekből a grafittömegbe, tehát a szénlemezek, a fémlemezek és grafitpor között a közvetlen átmenetet megakadályozzák. A találmány tárgyát képező ellenállások szerkesztésénél ügyelnünk kell arra, hogy az egyes szénlemezek között levő gratitpor mennyiségét biztosan és oly módon szabályozhassuk, amily módon az ellenállásnak az indításnál kisebbednie kell. Ezért megkísértettem, hogy a különböző meghatározott nagyságú ellenállásokat a szénlemezeknek különböző távolságban való elrendezése által állítsam elő. Ezek a kísérletek azonban nem vezettek kielégítő eredményre, mert egy bizonyos grafit féleség használatánál nem sikerült elég kis, vagy elég nagy ellenállásokat előállítani, amennyiben a szénlemezeket vagy túlságosan közel kellett egymáshoz elrendezni, vagy pedig az ellenállás térbeli méretei lettek akkorák, hogy azt a gyakorlatban alkalmazni nem lehet. Sikerült azonban az ellenállásokat igen egyszerű és olcsó módon akként szerkesztenem, hogy egyes szigetelő gyűrűket alkalmazok és ezeket két kontaktuslemez közé helyezem. Lehet több ily módon szerkesztett ellenállás-czellát egymás mellett oly módon alkalmazni, hogy kontaktuslemez, gyűrű stb. váltakozik egymással. Az egyes ellenállás-czellákat oly módon egyesítjük egymással, hogy azokat csavarok segélyével fogjuk össze. Az említett szigetelő gyűrűk zománczolt öntött vas gyűrűk lehetnek, az említett gyűrűket a kontaktuslemezektől ezenkívül aszbeszt rétegek segélyével is lehet szigetelni. Ha kívánatosnak látszik, a gyűrűk egész tömegükben szigetelő anyagból készülhetnek, mely esetben azok előállítására ugyancsak aszbeszt szolgálhat. A gyűrűknek egy-egy kifelé vezető nyílásuk van, melyen át a grafitot czellák összeállítása után az illető czellákba be lehet tölteni. Ily módon anélkül, hogy a szigetelés nehézségekbe ütköznék, sikerül az ellenállás-czellákat különböző grafit féleségekkel tölteni, melyek egymással nem keveredhetnek. A kontaktuslemezeket, hogy az ellenállásban fejlődő hő elvezethető legyen, oly nagyra készítjük, hogy széleiken a gyűrűkön túlérjenek, a lemezek vastagságát pedig akként választjuk, hogy a hőelvezetés biztosítva legyen. Az ellenállás-czellákat oly módon is lehet összeállítani, hogy minden gyűrű különkülön legyen elzárva, ekkor az ellenállás összeállításánál a czellákat oly módon fektetjük egymásra, hogy azok között kis közök maradjanak, melyeket közbe helyezett fémkorongok letesítenek. Az ekkor a kontaktus-lemezek között képződött közök a levegő átvezetését biztosítják és így a lehűlést elősegítik. Ebben az esetben a kontaktus-lemezeknek nem kell a gyűrűkön túlérniök, minthogy a hőt, a lemezek külső fölületén áramló levegő amúgy is elvezeti. Két-két egymást követő fémlemezt ebben az esetben természetesen fémesen kell egymással összekötni, hogy az áram az egész ellenálláson átfolyhassék. Mint azt már kiemeltük, sok esetben előnyös, ha fémből készült kontaktuslemezek a poralakú gr.itittömeggel nem érintkeznek közvetlenül. A kontaktuslemezeket ezért ott, hol azok a grafittömeggel érintkeznek, a már említett módon tömör szénlemezekkel fedjük le. A csatolt rajz 1, la, 2, 2a, 2b és 3, 3a 3b ábráján a találmány tárgyát képező ellenállás három kiviteli alakja látható. Az ellenállásnak mindama részeit, melyek nem lényegesek a találmány szempontjából, így az áramzáró szerkezeteket a rajzon egyszerűen elhagytuk. Az 1. és la ábrán látható ellenállásnál a
