26050. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztőkemencze lejtősen fekvő meghajlított retortákkal

— 2 -Önként a retortából, a legtöbb esetben a retorta tartalmát előbb meg kell lökni, hogy az a retortában megcsússzék, mit rendesen akként végezünk, hogy a retortát fölül nyitjuk és a fölső nyíláson át a retortában fekvő kokszot meglökjük. Az ezt végző munkás azonban a retortákból kipattanó sziporkáktól és szikráktól könnyen sérülést szenved. A retorták legelőnyösebb lej tősége végül az elgázosítandó szén tulajdonságaitól is függ és nagy nehézségekkel jár a retorták töltése és a szén kihúzása akkor, mikor a gázfejlesztésre különböző szénféleségeket használunk. A találmány tárgyát képező és a csatolt rajz 1. ábráján hosszmetszetben látható kemenczénél ezen hátrányokat elkerüljük. Az új kemenczét az jellemzi, hogy a lejtősen fekvő retorták az eddigiektől eltérően görbe vonalban meg vannak hajlítva. Ez a meghajlítás czélszerűen olyan, hogy a retorta alsó vége, a hol a szén kihúzását eszközöljük, kisebb szög alatt hajlik a vízszinteshez, mint a retorta fölső vége, a hol a retorták töltése vagy adagolása megy végbe. Ily módon a retortában fekvő koksztömeg önmagától jöhet mozgásba, mihelyt a retorta alsó végében lévő koksztömeget a szénvonó vas segélyével eltávolítottuk. A csatolt rajz 2. ábráján a kemencze retortájának egy kiviteli alakja látható függélyes hosszmetszetben. A 2. ábrán látható retortáról első pillanatra látjuk, hogy a szénréteg vastagsága fölülről a (T) ellenfal felé fokozatosan csökken, minthogy a retorta alsó (a b) része kisebb szög alatt hajlik a vízszinteshez, mint a fölső része, minek következtében a retorta alsó végében lévő szenet is tökéletesen lepárolhatjuk, a mi eddig lehetetlen volt. A mi a retorta (b) pontján fekvő vastagabb szénréteg desztilláczióját illeti, világos, hogy ennek a rétegnek tökéletes desztilláczióját egyszerűen az által érhetjük el, hogy a kemencze hőmérsékletét ezen helyen lehetőleg fokozzuk, a mi gyakorlatilag semmiféle nehézséget sem okoz. Az 1. ábrán látható kemencze például akként van szerkesztve, hogy a (G) generátort a berajzolt nyilak irányában elhagyó generátorgázok részben ezen (b) pont alatt találkoznak először az (R) regenerátorból jövő légárammal és így ezen a helyen égettetnek el. Ily módon tehát a retorták (b) pontjain tetszőlegesen magas hőmérsékletet létesíthetünk és így az ezen helyen lévő szén teljes desztilláczióját is biztosíthatjuk. A füstgázokat azután egy a kemencze boltozatáig érő (M) nyelv hatása következtében a retorta alá vezetjük vissza és azután útjok közepe táján (az(F) pontban) újból hőfejlesztésre használjuk föl, a mennyiben eme ponton a gázokhoz egy második meleg légáramot vezetünk, mely a gázokat mielőtt azok az (R) regenerátorba jutnának, tökéletesen elégeti. A föntemlített két meleg légáramot a regenerátorra szerelt légtolókák által egyszer és mindenkorra szabályozzuk. A retorta alsó (a—b) része czélszerűen 28°, fölső (b—d) része pedig 36° alatt hajlik a vízszinteshez. A retorta részeinek hajlásszögét azonban a szén tulajdonságainak és a retorták töltésének módjának megfelelően bizonyos határokon belül megváltoztathatjuk. A 6—7. ábrákon például ugyancsak függélyes hosszanti metszetekben oly retorták láthatók, melyeknél az egyes (ab bc és cd) retortarészek hajlásszöge különböző. A 6. ábrán látható retorta egyes (ab bc és cd) részei egyenesek, a 7. ábrán látható retorta egyes részei pedig kissé meg vannak hajlítva, úgy hogy az egész retorta ívalakú, a görbület a különböző pontokban különböző lehet. Ezen retorták gyakorlati előállítása nem okoz nehézséget. Általában a retorta (ab) része (2. ábra) lejtősségének olyannak kell lennie, hogy a retorta ezen részében fekvő szén — mikor a retorta tartalma mozgásnak indult — a retorta többi részeiben fekvő szén kicsúszását meg ne gátolja. Másrészt azonban a retorta alsó (ab) része hajlásszö-