26049. lajstromszámú szabadalom • Borszesszel táplált lángzó fűtésre vagy gázizzófény létesítésére

- á -érnek. A kamra (h) furatainál a fűtőlángok létesülnek. A két (a) és (b) cső között az (i) gyújtócső van elhelyezve, melyben a (g) kanóczokhoz hasonló kanócz foglal helyet és melynek három (k) furata van, eme furatok közül kettő az (a), illetve (b) cső felé fújja a lángot, a harmadik pedig akként van elrendezve, hogy az annál keletkező láng az (e) kamrát a (h) furatok környezetében érje. A lángzó működési módja a következő: Az (i) csövet gyújtóval a (k) furatoknak megfelelő magasságban kissé fölhevítjük, már néhány másodpercz múlva a (k) furatokon gázok szállanak el, melyek meggyúladva, az (a b) csöveket, illetőleg az (e) kamrát hevítik. Ennek következtében az (a b) csövek is csakhamar fölhevülnek, a borszesz a (g g) kanóczokban gyorsan fölemelkedik és a (h) furatokon gőz alakjában elszáll. Ezek a gőzök a gyujtólánggal érintkezve, meggyúladnak. A fémes kanócz alkalmazásának egyik különös előnye az, hogy abban a borszesz a legkisebb nyomás növekedésére is fölemelkedik. így pl. ha a (d) tartály (f) fenekére kézzel nyomást gyakorolunk, úgy hogy a tartály belsejében a nyomás némileg megnövekedik és a kanóczban valamivel több borszesz emelkedik föl, mint a menynyit a lángzó elfogyaszt. Ha már most a nyomás megszűnik, a tartályban keletkező légritkítás hatása alatt a borszesz visszafolyik és a lángzó elalszik. Az (a és b) csövek alsó vége zárva van, azonban a csöveken (1) nyílások vannak kiképezve és eme nyílások környezetében a (3) nyílásokkal ellátott (2) süvegek vannak fölhúzva. Annak megfelelően, hogy az (1) és (3) nyílások mily mértékben födik egymást, az (a b) csövekbe több-kevesebb borszesz fog fölemelkedni A (2 2) süvegek a (6) rudak útján az (5) fogantyú segélyével forgatható (4) tengelyre ékelt (7) himbával vannak összekötve (6. ábra). A fémből készült kanócznak föntebb jelzett ama tulajdonsága, hogy abban a borszesz rendkívül könnyen emelkedhetik föl, arra használható, hogy a gyorsfőző tartályának utántöltését a lángzó égése közben meggátoljuk. Ebből a czélból az (1) töltőcső elzárására az (m) dugó szolgál, mely elég hosszú, üreges, belső végén kúpos és a kis (o) furattal van ellátva. A dugó külső végén egy másik (p) furat van alkalmazva, mely lehetővé teszi, hogy a használat közben levegő jusson a tartályba. A föntebb jelzett dugó annyiban előnyös, hogy 1. a lámpa vagy gyorsforraló fölfordításánál a folyadék a dugó mellett lévő (q) térben helyezkedik el és nem folyik a dugó üregébe, 2. a tartály utántöltését a lángzó égése közben meggátolja, mert ha a (d) tartályt tölteni akarjuk, először az (m) dugót kell eltávolítani, ekkor pedig a tartályban a nyomás annyira csökken, hogy a folyadék a (g) kanóczból kifolyik és a láng elalszik. Láthatjuk, hogy az új lángzó teljesen biztosan és gazdaságosan működik, kezelése pedig rendkívül egyszerű. Az (a b) gázfejlesztő csövek száma tetszőleges és attól függ, mekkora fűtőlángot kivánunk létesíteni, alakjukat és elrendezésüket pedig a lángzó czélja, nevezetesen az szabja meg, hogy a lángzót gyorsfűzőnél vagy gázizzólámpánál alkalmazzuk-e. Mint az a 4. ábrán látható, az (e) kamra gyűrű-alakú is lehet, ebben az esetben a (k) furatok a kamra födelén vannak. Az (i) gyujtócsőnek ekkor csak két furata van, az egyiknél égő láng az egyetlen gázfejlesztő cső hevítésére, a másik a (k) fúratokon elszálló gáz meggyújtására szolgál. Az 5. ábrán egy olcsó és egyszerű gyorsfőző látható, melynek csak egy (a) gázfelesztő csöve van, míg a gyujtócső elmarad és a gázfejlesztő cső maga van a (k) furatokkal ellátva. A gyújtásnál az (a) csövet egy gyufaszállal előmelegítjük, a gyufaszál egyúttal a (k) furatokon elszálló gázt is meggyújtja, tehát a lámpa ép úgy működik, mint az előbb leírt lángzó.