26035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jól vezető karbidelektródák előállítására ívlámpákhoz
troda-kanócztól, minthogy ez utóbbi ki nem | égetett szénből áll, eltekintve attól, hogy egészen más a czélja. Az eddig ajánlott szénburkolatok, melyeket a carbidelektródák körül sajtolással állítunk elő, a kitűzött czélra nem alkalmasak, minthogy ily elektródáknál a fényív mindvégig a külső burkolaton égne és a carbid elpárolgása egyáltalában nem történnék meg. Ép úgy lehetetlen az is, hogy a carbidon elektrolytikus úton rezet válaszszunk le, mert a carbid vízben vagy savban tudvalevőleg gyorsan elbomlik. Calciumcarbid alkalmazásánál, mint föntebb említettük, előnyös, ha ahhoz kellő menyiségű szénport keverünk. A fényerősség* még inkább fokozódik, ha a carbid szenet is tartalmaz, ez a széntartalom 95%- ig emelkedhetik. Ha a széntartalom 5®/0 -nál kisebb, a carbid többé nem légálló, ezenkívül a fény szép színe is elvész. Bármily bensőleg keverjük is a carbidot és szenet, elkerülhetetlen, hogy az elektródák felszínén carbidrészecskék szabadon feküdjenek, ezért a levegő az ilyen elektródákat, ha azok hosszab ideig vannak hatásának kitéve5 megtámadja, a miért is előnyös, ha az elektródákat utólag vizálló anyagból álló réteggel vonjuk be. Erre a czélra számtalan anyagot használhatunk. Szükséges azonban, hogy a használt anyagok vizet ne tartalmazzanak, minthogy ellenkező esetben maga a burkolat bontaná el előállítása közben az elektródát. Ezért vízüveg alkalmazása, valamint az elektródák galvánozása a föltétlenül szükséges víztartalmú folyadék miatt ki van zárva. Előnyösen alkalmazunk azonban ily czélra valamely fémből készült vékony csövecskéket, melyet szorosan az elektródára préselünk, valamint orgános lakkokat, firniszt, olajfestéket, aszfaltbevonatokat és efféléket. Különösen alkalmas e czélra a kátrány, melyet megszáradás után elégetünk. Ha ezt a tebtést eléggé sokszor ismételjük, akkor az elektródát oly áthatlan szénréteggel vonjuk be, hogy utóbbi igen légállóvá, sőt utólag rézzel bevonhatóvá válik. A mi ezen carbidból készült ívlámpáelektródák szilárdságát illeti, bebizonyult, hogy azok a lámpában alkalmazva még akkor is felrobbannak, ha az elektródákat az izzító kemenczében kellőleg kiégettük, minthogy a lámpában való elégetésüknél egyenlőtlen kitágulásuk következtében hajszálrepedések keletkeznek. Ennek a hátránynak igen gyakran az a következménye, hogy az égésnél az elektródákról kisebb vagy nagyobb darabok külső behatás nélkül is letöredeznek, úgy hogy egyrészt az ívfény válik nyugtalanná sőt el is alszik, másrészt pedig az elektródák nem igen tartósak. Ezeket a hátrányokat egy vékony fémdrót alkalmazásával kerüljük el, melyet az elektródán ennek hosszában húzunk át. Nem lényeges az a körülmény, hogy ez a drót épen az elektróda közepén menjen át Az égetésnél a drót alsó része a carbiddal összeolvad és ezáltal a drót eléggé szilárdan kapcsolódik az elektróda tömegével, másrészt a drót a hőt az elektróda tömegében kiegyenlíti, úgy hogy szakadások alig állanak be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás víz hatására elbomló carbidból készült elektródák előállítására ívlámpákhoz, jellemezve azáltal, hogy a carbidtömegbe egy vezető testet, például fémport, szénport, erősen égetett szénkanó1 czot, fémdrótot vagy effélét keverünk, illetőleg kebelezünk be. 2. Eljárás az 1. igény szerint elektródák előállítására, jellemezve azáltal, hogy az elektróda az összes tömeg 95°/0 -ánál nem több szenet, illetve legalább 5°/0 carbidot tartalmaz. 3. Eljárás az 1. és 2. igény szerint elektródák előállítására, jellemezve azáltal, hogy az elektródákon ezek hosszán fémdrótot húzunk át. 4. Az 1—3. alatt védett eljárás szerint előállított elektródák egy kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy az elektródák főlületükön utólag egy vízálló réteggel látattak el. PAILA8 HÉ8Zvá'N» TÁRSASÁG NY< MCWkjA BUDAPtöTEf*
