25990. lajstromszámú szabadalom • Javítások gőzturbinákon

_ 4 _ szintén el van tolva, mint az (a, b. e, d, e, f, g, h) pontozott vonal jelzi. Az elosztó nyílásoknak ezen egymáshoz képest eltolt elrendezésének az a czélja, hogy a gőznek a mozgó lapátokból való kilépésénél levő sebességét kihasználjuk. Valahányszor a gőz egy forgó kerékre hat. a turbina hengeres köpenyén a gőz mindenkor egy kis ívet ír le, mi mellett balról jobbra a tengely irányában előrehalad. A gőz, a midőn a mozgó kerék lapátjaiból kilép, lényeges sebességgel bír. Ha ezen sebességet nem akarjuk elveszíteni, szükséges, hogy a gőz a mozgó kerékből való kilépésénél egy oly elosztónyílásra találjon, mely vele szemben van elhelyezve és melybe egyenesen beléphet. Ha ellenben a gőz ezen útjában egy szilárd falra talál, akkor a gőz kilépő sebessége az így keletkezett ütközés és örvénylés folytán megsemmisíttetik. Ebből látható, hogy az elosztó nyílások fönt leírt fokozatos balról-jobbra való eltolása czélszerű. A pontozott (a, b, c, d, e, f, g, h) vonal közelítőleg a gőz útját jelzi, mely gőz (a)-nál lép be az első mozgó kerékbe. A turbina első kerekébe való gőzbeömlés mindig parcziális, azonban a gőz térfogata az alacsony nyomású tér felé való haladásában az expanzió folytán nagy mértékben növekedik, úgy hogy a beömlés az utolsó keréknél már totális lehet. Más szóval, az elosztónyílások az egyes elosztó tárcsákon fokozatosan növekednek, míg végre egyesülnek, hogy az egész kerületet kitöltsék. Hogy a gőz kiterjedését megkönnyítsük, a mozgó lapátok magasságát is növelhetjük és a belépési- és kilépési szöget is változtatjuk, a szerint, a mint azt a szükség kivánja. A 17. ábra a gőzturbináknak erős és nagy sebességgel forgó elektromos generátorokkal való kapcsolatát mutatja. Ezen turbinák 4000 -5000 lóerő munkaképességgel és perczenkénti 1500 fordulattal is szerkeszthetők. Ily nagy turbináknál azonban az egész munkateljesítmény egy elektromos gép által nem használható föl, miért is czélszerű a turbinát két vagy több részre osztani. melyek különböző tengelyeken működnek. Az ily elrendezés mellett hajtott egyen| áramú- vagy váltakozó áramú motorok párhuzamosan kapcsolandók. Az ily módon elrendezett különböző turbinák által fejlesztett munka ugyanaz, mintha egy turbina működnék. Az első turbina gőzbeömlésére ható egyetlen regulátor rendesen elegendő az egész csoport szabályozására, úgy hogy az összes tengelyek ugyanazon sebességgel forognak, a párhuzamosan kapcsolt dinamók pedig önmagukat szabályozzák, különösen ha váltakozó áramúak. A párhuzamos kapcsolás tehát igen könynyen vihető keresztül, mivel a dugattyús motoroknál előforduló változások befolyása gőzturbináknál ki van küszöbölve, melyeknél a gőz hatása és így a mótor erőkifejtése is állandó. A 17. ábra két egymásfölött elrendezett (35, 36) turbinát tüntet föl, melyek a pár-i huzamosan kapcsolt (37, 38) váltakozó áramú motorokat hajtják. A gőz a (39) csövön és (40) szelepházon át lép be; innen a gőz a legelső baloldali kerékre hat és miután a (35) turbinán végighaladt, a (42) csövön át a (36) turbinába lép, honnét a (43) csövön át a kondenzátorba vezettetik. A (36) turbina nem kíván sebességszabályozót. Habár a rajzon föltüntetett kivitelnél a (36) turbina is bír szabályozóval, ez csak arra szolgál, hogy a turbinát szabályozza, ha azt egyedül akarjuk működtetni. E czélból a (36) turbinát a (35) turbinával összekötő vezetéket a (44) szeleppel elzárjuk és a (45) 1 szelep kinyitása által a (turbinát) a 46 csövön át közvetlenül a gőzfejlesztővel kötjük össze. A helyett, hogy a (35, 36) turbinákat külön tengelyeken működtetjük, azokat az alapzat kellő kiképezésével egy tengelyre is szerelhetjük. Ezen esetben is czélszerű megtartani a másik (36) turbina részére a külön (46) tápcsövet. Ezen cső a következő előnyöket biztosítja : Első sorban, ha a gőzt a kazánból közvetlenül a (36) turbinába vezetjük, a nélkül, hogy azt a (35) turbinán vezetnők keresztül, akkor a turbinák összteljesítményét növelhetjük. Ezen előny nagy fontossággal bír kiilö-