25794. lajstromszámú szabadalom • Tengeri akna

_ ± -ben a (36) spirálrúgó hatása alatt; álló (35) dugattyú mozog, melynek fölső végé­vel a (38) kilincs van csuklósan össze­kötve, mely utóbbi (39) bevágásába a (22) kengyel (40) foga fogódzik. A (38) ki­lincsen ezenkívül a (41) fog vagy kiug­rás is ki van képezve, mely alá a (43) spirálrúgó hatása alatt álló (42) biztosító­csap fogódzik. Az akna elsülyesztésénél eme részek a 8. ábrán látható helyzetet foglalják el, a mint azonban a (26) függő­ón a tenger fenekét éri, a (24) zsinórra húzást többé nem gyakorol, a (22) eme­lőt a (33) spirálrúgó fölfelé húzza, ép úgy fölfelé húzza a (38) kilincset és (35) du­gattyút is, a (43) csap a (41) orr alá lép, ily módon a (17) dobot teljesen rög­zíti és annak további forgását megakadá­lyozza. A részek eme helyzete a 9. ábrán látható. Ily módon azt is elérjük, hogy ha a horgonyt a (16) kötél segélyével föl­húzzuk, a (17) dobra föltekert kötél le nem tekerődzhetik. Hogy az aknát, ha az a víz alatt van, ismét biztosíthassuk, egy horog vagy más alkalmas szerszám segé­lyével a (45) csap körül forgatható (44) emelőkart (3. ábra) fölfelé forgatjuk, mi­nek következtében a (10) rúd a (11) gömb­héjjal és a (7) golyóval együtt fölemel­tetik és a golyó a (11) és (12) gömbhé­jak közé befogatik. A (44) emelő rövidebb (46) karja a rúgónyomás alatt álló (47) csapra hat és ezt a burkolatba tolja visz­sza. Miután a (46) emelőkar fölemelkedett, a (47) csap szabaddá válik, a (46) kar mö­gött becsappan, ily módon ennek visszafelé mozgását meggátolja és a (44—46) eme­lőt és evvel a (10) rudat és (11) gömb­héjat rögzíti, tehát az aknát biztosítja. Mikor a (44) emelőn megerősített (49) zsi­nórt fölhúzzuk, (1., 3. és 4. ábra) a kö­tél másik végén megerősített (50) éket ki­húzzuk (4. ábra), ennek következtében a tartály fenekén egy zárt tokban elrende­zett (31) kötéldob szabaddá válik (4. ábra), úgy hogy az erre föltekert, a horgonykö­tél folytatását képező kötél letekerődzhe­tik. Az akna ekkor a fölhajtás hatása alatt a tenger színére emelkedik. Az (51) dobra föltekert kötél hossza a függő-ón zsinór­jának hosszával egyenlő, tehát az akna a tenger színére minden esetben fölemelked­hetik. A megeresztett (16) horgonykötelet most már egy csónakon alkalmazott dobra tekerhetjük föl és így a horgonyt a függő­ónnal együtt fölhúzhatjuk. A föntebb leírt berendezés nyugodt víz­ben, melynek fölszine állandóan ugyanab­ban a magasságban van, ezé Íjának telje­sen megfelel, áramló vízben, vagy ár-apá­lyos tengerben azonban nem marad a víz szine alatt állandóan ugyanabban a mély­ségben, mert az áramlások a lehorgonyzott aknákat tudvalevőleg magukkal viszik és a horgonyon átmenő függélyesből kitérítik, ép úgy mint az ár-apály is a magassági helyzetét megváltoztatja. A 12. ábrán sematikusan ábrázolt kivi­teli alaknál az áramlás és az ár-apály ha­tását teljesen kiküszöbölhetjük és az ak­nát állandóan ugyanabban a mélységben tarthatjuk. Ugyanis az aknának kormány gyanánt szereplő (I) toldata van, mely biztosítja, hogy az áramlás az (A) csavart állandóan egy irányban forgatja. A (K) csavarten­gelyre egy (B) kúpkerék van fölékelve, mely közvetlenül vagy közvetve a (D) fo­gaskerékkel ellátott (C) dobot forgatja. Erre van az aknát a horgonnyal összekötő kötél föltekerve. Ha az akna fölhajtása nagy, a fölhajtás legyőzésére a (B) és (D) kerekek közé több kereket kell közbeik­tatni. Hogy már most az akna állandóan ugyan­abban a mélységben maradjon, egy hydro­statikus (E) lemez van alkalmazva, melyre egyrészt a mélységgel növekedő víznyo­más, másrészt a (H) rúgó nyomása hat. Mikor a víznyomás bizonyos határon túl növekedik, a lemezzel összekötött (G) rúd vagy tengely a csavartengelyen eltolható (B) kereket az (F) nyíl irányában mozgatja, így a dob és a csavartengely között a kapcsolatot megszakítja. A (C) dob most már szabadon foroghat és a kötél a dob­ról letekerődzhetik, úgy hogy az akna a fölhajtása hatása alatt fölemelkedhetik. A

Next

/
Thumbnails
Contents