25794. lajstromszámú szabadalom • Tengeri akna
_ ± -ben a (36) spirálrúgó hatása alatt; álló (35) dugattyú mozog, melynek fölső végével a (38) kilincs van csuklósan összekötve, mely utóbbi (39) bevágásába a (22) kengyel (40) foga fogódzik. A (38) kilincsen ezenkívül a (41) fog vagy kiugrás is ki van képezve, mely alá a (43) spirálrúgó hatása alatt álló (42) biztosítócsap fogódzik. Az akna elsülyesztésénél eme részek a 8. ábrán látható helyzetet foglalják el, a mint azonban a (26) függőón a tenger fenekét éri, a (24) zsinórra húzást többé nem gyakorol, a (22) emelőt a (33) spirálrúgó fölfelé húzza, ép úgy fölfelé húzza a (38) kilincset és (35) dugattyút is, a (43) csap a (41) orr alá lép, ily módon a (17) dobot teljesen rögzíti és annak további forgását megakadályozza. A részek eme helyzete a 9. ábrán látható. Ily módon azt is elérjük, hogy ha a horgonyt a (16) kötél segélyével fölhúzzuk, a (17) dobra föltekert kötél le nem tekerődzhetik. Hogy az aknát, ha az a víz alatt van, ismét biztosíthassuk, egy horog vagy más alkalmas szerszám segélyével a (45) csap körül forgatható (44) emelőkart (3. ábra) fölfelé forgatjuk, minek következtében a (10) rúd a (11) gömbhéjjal és a (7) golyóval együtt fölemeltetik és a golyó a (11) és (12) gömbhéjak közé befogatik. A (44) emelő rövidebb (46) karja a rúgónyomás alatt álló (47) csapra hat és ezt a burkolatba tolja viszsza. Miután a (46) emelőkar fölemelkedett, a (47) csap szabaddá válik, a (46) kar mögött becsappan, ily módon ennek visszafelé mozgását meggátolja és a (44—46) emelőt és evvel a (10) rudat és (11) gömbhéjat rögzíti, tehát az aknát biztosítja. Mikor a (44) emelőn megerősített (49) zsinórt fölhúzzuk, (1., 3. és 4. ábra) a kötél másik végén megerősített (50) éket kihúzzuk (4. ábra), ennek következtében a tartály fenekén egy zárt tokban elrendezett (31) kötéldob szabaddá válik (4. ábra), úgy hogy az erre föltekert, a horgonykötél folytatását képező kötél letekerődzhetik. Az akna ekkor a fölhajtás hatása alatt a tenger színére emelkedik. Az (51) dobra föltekert kötél hossza a függő-ón zsinórjának hosszával egyenlő, tehát az akna a tenger színére minden esetben fölemelkedhetik. A megeresztett (16) horgonykötelet most már egy csónakon alkalmazott dobra tekerhetjük föl és így a horgonyt a függőónnal együtt fölhúzhatjuk. A föntebb leírt berendezés nyugodt vízben, melynek fölszine állandóan ugyanabban a magasságban van, ezé Íjának teljesen megfelel, áramló vízben, vagy ár-apályos tengerben azonban nem marad a víz szine alatt állandóan ugyanabban a mélységben, mert az áramlások a lehorgonyzott aknákat tudvalevőleg magukkal viszik és a horgonyon átmenő függélyesből kitérítik, ép úgy mint az ár-apály is a magassági helyzetét megváltoztatja. A 12. ábrán sematikusan ábrázolt kiviteli alaknál az áramlás és az ár-apály hatását teljesen kiküszöbölhetjük és az aknát állandóan ugyanabban a mélységben tarthatjuk. Ugyanis az aknának kormány gyanánt szereplő (I) toldata van, mely biztosítja, hogy az áramlás az (A) csavart állandóan egy irányban forgatja. A (K) csavartengelyre egy (B) kúpkerék van fölékelve, mely közvetlenül vagy közvetve a (D) fogaskerékkel ellátott (C) dobot forgatja. Erre van az aknát a horgonnyal összekötő kötél föltekerve. Ha az akna fölhajtása nagy, a fölhajtás legyőzésére a (B) és (D) kerekek közé több kereket kell közbeiktatni. Hogy már most az akna állandóan ugyanabban a mélységben maradjon, egy hydrostatikus (E) lemez van alkalmazva, melyre egyrészt a mélységgel növekedő víznyomás, másrészt a (H) rúgó nyomása hat. Mikor a víznyomás bizonyos határon túl növekedik, a lemezzel összekötött (G) rúd vagy tengely a csavartengelyen eltolható (B) kereket az (F) nyíl irányában mozgatja, így a dob és a csavartengely között a kapcsolatot megszakítja. A (C) dob most már szabadon foroghat és a kötél a dobról letekerődzhetik, úgy hogy az akna a fölhajtása hatása alatt fölemelkedhetik. A
