25793. lajstromszámú szabadalom • Összeadó gép

- 6 -fekszik. A szögemeltyűnek rövidebb (103) karja rézsútosan hátra- és lefelé nyúlik. Mindegyik (101) szögemeltyű (102) csapján, és pedig a megfelelő számkorong alatt egy-egy (Cl) átvivő kerék van elrendezve. ' Ezen átvivő kerekek a (104) fogakkal van- I nak ellátva, melyek ugyanazon függélyes síkban feküsznek, mint a (C) számkorongok. Ezen (104) fogak külső végükön konkáv-alakkal bírnak, úgy hogy a számkorongok (94) karimájának kerületével súrlódó érintkezésbe jutnak. A (Cl) átvivő kerekek normális állásánál ezen súrlódó kapcsolás fönnáll. A számkorongok a forgásban rendesen akadályozva vannak, kivéve azon időpontot, midőn a (104) fogakaszámkorongok (96) vájataival kapcsolódnak. Ezen helyzetnél a számkorongokból kiálló (95) fog azon (Cl) átvivő kereket, mellyel kapcsolódásba jön, egyetlen foggal elforgatja, miáltal a szomszédos számkorong is forgásba hozatik, hogy (9)-nél nagyobb összeg regisztráltassék, vagyis, hogy az egyik kerék tizesei a legközelebbi magasabb rangú számkorongra vitessenek át. Az ezen czélból szükséges összeköttetés két-két számkorong között akként van létesítve, hogy mindegyik átvivő kerék egyik oldalán a (104) fogak között az oldalt hajló (105) fogak vannak elrendezve, melyek előnyösen a kerék fémjéből vannak kisajtolva és az egyik oldal felé vannak kigörbítve. Ezen (105) fogak a szomszédos számkorong foghézagaival kapcsolódnak. A (104) fogak és a számkorongok (94) karimája közötti súrlódó érintkezés osak gyönge és a működtetés bizonyos pillanataiban teljesen megszüntettetik. A számkorongok renden az által akadályoztatnak forgásukban, hogy az átvivő kerekek (105) fogaival kapcsolódnak, az átvivő kerekek forgása pedig az által van megakadályozva, hogy azok (104) fogainak egyike a szomszédos, jobboldali számkorong karimájával érintkezik. A számkorongok elforgatásának mértékét szabályozó (E) gátló szerkezet az L-alakú (106) karból (4., 10. és 11. ábrák) áll, melynek függélyes (106a) része a (107) tartóban forgathatóan van ágyazva, mely utóbbi a (Bl) szánnal van összekötve. A fölső (106b) kar a (C) számkorongokkal átellenben fekszenek és a fölső (113) (10. ábra), valamint a lefelé nyúló (113a) toldattal bír. A (106) karnak forgáscsapja köré a (108) rúgó (10. és 11. ábrák) van göngyölítve, mely a (107) tartóhoz van erősítve és végével a (106a) karhoz támaszkodik. Ezen (108) rúgó arra szolgál, hogy a (106) kart (4. és 10. ábra) rézsútos állásában tartsa és azt ezen normális állásába visszamozgassa, ha az a már említett (67) lemeze által helyzetéből kimozgattatik. A (106) karnak fölső (113) toldata a (109) ütközővel, a (113a) toldat pedig a (110) ütközővel van ellátva. Ezen két ütköző a (46) villa mozgásának határolására szolgál. A (106) karnak fölső részében még a (111) bütyök van forgathatóan ágyazva. Ezen (111) bütyök a (106) karnak mellső széle elé nyúlik és a (112) rúgó által rendesen a 4., 5., 6. és 10. ábrákban föltüntetett állásban tartatik. A (111) bütyöknek mozgása a (114) és (110) ütközők (10. ábra) által határoltatik. A (Cl) átvivő kerekek a (115) görbületi korongok (4., 5. és 6. ábrák) segélyével fölső állásukban, vagyis a számkorongokkal kapcsolásban tartatnak, vagy ezekből kikapcsoltatnak. Minden (101) szögemeltyű számára, mely egy (Cl) átvivő kereket hord, egy-egy görbületi korong van elrendezve. Hogy valamely (C) számkorong működtethessék, szükséges, hogy a vele kapcsolódó (Cl) átvivő kerék sülyesztessék. Megjegyzendő, hogy, midőn a fölső (64) rendező rúd (65) kerete megemeltetik és az ez utóbbi által hordott (67) lemez előre szoríttatik, ezen lemez érintkezésbe jön a (106) karnak (113) toldatával (4. ábra) és az említett kart előre szorítja, a mikor is a (111) bütyök (4. és 10. ábra) a forgásba hozandó számkorongnak egyik foghézagába nyúlik. Ha már most ezen számkorong a (B) hajtó kerék által forgásba hozatik, akkor a (111) bütyök lefelé szoríttatik, míg a (110) ütközőhöz nem ér. Ily módon a számkorong csupán egyetlen foggal forog-