25602. lajstromszámú szabadalom • Forgóvetélő lószőrvetülékek bevezetésére

Megjelent iiK)2. évi október lió 28-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 25602 szám. XlV/b. OSZTÁLY. Fogó-vetélő lószó'rvetülékek bevetésére. GROSSLAUB BRUNO ÉS GROSSLAUB PÁL HAINICHENBEN. Bejelentésének napja 1902 április hó 30 ika. Elsőbbsége 1901. évi márczius hó 4-étöl kezdődik. Lószőrvetülékkel ellátott szöveteket eddig a lószőrszálaknak egy oldalról való bevetésével szőttek, a mi természetesen nem csupán igen időrabló eljárás volt, hanem még az árút is igen kedvezőtlenül drágította. Ezen hátrány beszüntetésére szolgál a jelen találmány tárgyát képező vetélő. A szóban forgó czél elérésére a vetélő mindkét végén fogószerkezettel van ellátva, melyekkel egy lószőrkötegbe ütközik, mi mellett egy vagy több szálat a kötegből kihúz, úgy hogy ezt a legközelebbi vetés alkalmával a szádba húzhatja. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező vetélő egy foganatosítási alakja van föltüntetve és pedig az 1. és 2. ábrában hosszmetszetben, a 3. és 4. ábrában pedig fölülnézetben, 5. és 7. ábra részleteket tüntetnek föl, míg 8. ábra a vetélő végét mutatja a lószőrkötegbe való ütközés pillanatában. Az (a) vetélő két végéhez közel egy-egy (c) horgos tű van (b) száránál fogva szilárdan megerősítve, mely tűknek vége a vetélő végéből kissé kinyúlik (2. és 4. ábra), azonban rendesen a tűt burkoló, eltolható és rúgó hatás alatt álló (d) hüvelyek által eltakartatik (1. és 3. ábra). Ezen (c) horgos tűk és (d) hüvelyek segélyével ragadtatnak meg a lószőrszálak és pedig oly módon, hogy, ha a vetélő az (e) lószőrkötegbe ütközik (8. ábra), a (d) hüvely hátratolatik, miáltal a (c) horog a lószőr közé hatolhat, mi mellett egy lószőrszálat megfog (5. ábra), melyet az ismét kitolt (d) hüvely a horog és a hüvely közé szorít és fogva tart (6. és 7. ábra). Ezen czél elérésére a (d) hüvelyt állandóan kitoló rúgó oly erősre van méretezve, hogy csupán a vetélőnek a lószőrkötegbe való ütközése pillanatában engedi a hüvelyt kissé hátratolódni, hogy a horgot szabaddá tegye, mire azonban azonnal ismét előrenyomul és az előretolt hüvellyel a fölös szálakat letolja, a horogba akadt szálat pedig a tűhöz szorítva, fogva tartja. Hogy az egyszer megfogott szál oldalt ne csúszhasson ki a horogból, a (d) hüvely a horoggal szomszédos részén kissé be van mélyítve, úgy hogy a szál ezen mélyedésbe beágyaztatik és biztosan fogva tartatik. Az ily módon megfogott (f) szőrszálat a vetélés alkalmával a vetélő magával viszi és úgy, mint a vetüléket, a szádba húzza. A szövőszék másik végén a vetélő ugyanígy egy másik lószőrkötegbe ütközik, a másik tűvel ragad meg egy szálat, melyet