25569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és égetőkemencze agyag és egyéb tárgyak illetve anyagok égetésére

— 8 -nyílásoknak a (16) téglák alatt fekvő torkolatai oly magasan fekszenek a (18) fenék fölött, hogy a salak a tüzelésre szolgáló levegő szabad útját el nem zárhatja (5. ábra). A (20) tüzelőanyagbetöltő nyílások közvetlenül a (19) tűzhelynyílások fölött fekszenek, úgy hogy a betáplált tüzelőanyag legelőbb is ezen (19) nyílásokon áthull és csak azután [mire a (16) téglák alatti mélyedések annyira megteltek, a mennyire a tüzelőanyag szabad lejtője azt megengedi] halmozódik föl a tulaj donképeni tűzhelyen a tüzelőanyag fölött elhaladó szekundér égési levegőt bevezető (i) nyílások előtt és a nélkül, hogy ezen nyílásokat eltömné. A tűzhelynek ilyetén elrendezése folytán a tüzelésnek alávetett égetőkamrába áramló levegő egyrészt az égő tüzelőanyagon keresztül, másrészt a fölött kénytelen elvonulni, miáltal a lehető legjobb elégést érjük el. A folyékony tüzelőanyagot, mely szintén l fölülről táplálható be, a (42) tűzszekrény (18) fenekére helyezett összeaprított tűzálló anyagra öntjük, miáltal ezen tüzelőanyag a (h) bebocsátónyílásokon át a pri- ' mér elégés czéljára bevezetett levegővel benső érintkezésbe hozatik. Az által, hogy ily módon a regeneratív úton előmelegített levegő egy részét a szilárd vagy folyékony tüzelőanyagon keresztülvezetjük, képesek vagyunk az égést erőltetni, illetve gyorsabbá tenni, miáltal az égetés idejét megrövidítvén, a kisugárzási veszteséget minimumra csökkenthetjük. 'Gázalakú tüzelőanyag esetén azt a (q) csatornába a szeleppel szabályozható (21) csövön át vezethetjük be, mely a (9) főgázvezető csőből ágazik el (4. ábra); innét a gáz a (h) nyílásokon át a (42) tűzhelyre jut, a hol az az (i) nyílásokon át betóduló levegővel összekeveredik és meggyúlad, mi mellett a lángok hasonlóan mint a szilárd vagy folyékony tüzelőanyag égetésénél a kamrában lévő égetendő tárgyak és a (23) boltozat közötti tűztérbe csapnak át. Azon hűlés ellensúlyozására, mely az égetőkamrákban a kamrának a kemencze széle felé eső részén erősebben lép föl, mint a kemencze közepe felé eső részén, a tüzelő tér (14) oldalfala a kemencze külső széle felé csökkenő magasságban van végigvezetve, úgy hogy az ezen fal fölső széle és a (23) boltozat közötti köz a kemencze széle felé növekszik, miáltal a .kamra egész hosszában közel egyenlő hőmérséklet tartható fönn. A (14) fal fölső széle fölött az égetendő árúk fölé a (40) lángtérbe hatoló lángok ez által a kemencze vége felé vastagabb sugárban áramlanak ki, miáltal az erősebb hűlésnek kitett helyekre több meleg vezettetik, a mi az árúknak egyenletesebb égetését biztosítja. Ezen elrendezés akként is módosítható, hogy végig egyenlő magasságú oldalfalat vezetünk a kemenczén át, melyben a kemencze széle felé növekvő keresztmetszetű nyílásokat rendezünk el. Világos, hogy a csatornák elhelyezése különféleképen módosítható, így például a (q) csatorna helyett egy (45) csatornát (6. ábra) is alkalmazhatunk, mely a (q) csatornával párhuzamosan a (23) boltozatok talpai között a szomszédos csatornák válaszfala között van elrendezve. Ezen csatorna (4) nyílásokkal van ellátva, mely az (5) tűzszekrénybe az (i) nyílások fölött torkol és külső végén egy szeleppel szabályozható beömlő nyílással bír, melyen át a hideg levegő a regeneratív sorozatba bevezethető. A meleg levegőt vezető (t) csatornába szintén egy (a rajzon föl nem tüntetett) szeleppel szabályozható nyílás van beiktatva, melyen át a szekundér égés számára való meleg levegő vezethető a (45) csatornába. Ezen elrendezés esetén a tűzhelynek fönt leírt szerkezete nélkülözhető, a mennyiben ez esetben a tüzelőanyagot hordó (16) padkák egy tömör feneket képeznek, mi mellett az (i) nyílásokon át behatoló levegő hatol át a tüzelőanyagon (6. ábra), mely ez esetben ezen (i) nyílások torkolatait teljesen elfödi. Az (i) nyílásokon át behatoló levegő eszközli a primérégést, míg a szekundér-égést a (45) csatornából a (4) nyílásokon át a tűzhelyre a tüzelőanyag fölé áramló levegő létesíti. Az ily szerkezetű kemenczéknél a tüzelés