25349. lajstromszámú szabadalom • Ütőmű órák számára

— 2 — melyek ha ezen karhoz érnek, azt lenyomják és ez által a (7) horgonyt a tengellyel és kalapáccsal együtt oly módon eltolják, hogy a horgony a gátkerékszegment hatáskörén kívül kerül. Ezen mozgást a (15) kar (16) elhajlása (2. ábra) elősegíti, mely egy ferde síkhoz hasonlóan működik. A gátkerékszegment emelkedésének határolására és avval a mindenkor szükséges óraütések meghatározására a már a számláló ütőműveknél alkalmazott (17) lépcsős tárcsa szolgál, mely a (18) óracsövön ül és gátkerékszegment (19) peczkével együtt működik. A negyedóra-ütések szabályozására az (5) tárcsa (6) peczkén szolgálnak, melyek a forgástengelytől különféle távolságban — tudniillik spirálisban — vannak elrendezve és ezért a gátkerékszegmentet a perezmutató helyzetének megfelelően különféle magasságba emelik. Erre szolgál továbbá a gátkerékszegment hátlapján elrendezett, fölül ferdén kiképezett (20) vezeték, mely a negyedóraütésnek óraütésbe való átmenetelénél a (8) tengelyt oly módon eltolja, hogy a (9) kalapács, mely először a (21) spirálisra ütött, most az a mellett elrendezett (22) spirálisra üt. A két spirális között (23) mérséklő van elrendezve, mely a kalapács eltolásánál ettől egy nem hallható ütést kap, hogy a negyedóraütést az óraütéstől elválassza. Az ütőmű működési módja a következő: Ha a perezmutató egy ütési helyzethez közel kerül, akkor az (5) tárcsa (6) peczkeinek egyike működni kezd, a mennyiben a (16) kihajláson való fölfutása által a (14 15) rúgót lenyomja és ez által a (7) horgonyt az (1) gátkerékszegment hatáskörén kívül hozza. Közvetlenül azután az illető (6) peezek a (3) kart és vele az (1) gátkerékszegmentet oly magasra emeli, mint azt a mindenkori negyedóra - ütés megkívánja. Ezen peezeknek a (15) karról való lecsúszása után azonban a (7) horgony a (14 15) rúgó hatása folytán ismét bekapcsolódik, de csak annyira, mint azt a (20) vezeték, mely jelenleg a (14) rúgókaron elrendezett (24) henger ütközőjéül szolgál, megengedi. Közvetlenül azután a gátkerékszegment szabaddá válik, és saját súlyánál fogva a (7) horgony által meghatározott módon leesik. A horgonynak a gátkerékszegmenttől kapott lengése a kalapács len; gését okozza, mely ily módon a (21) spirá: lisra egy egész négyütést mér és ez által a ; negyedórákat jelzi. A horgonyütőmű helyes működésére, illetőleg a kalapácsnak | lassú ütésére kis óráknál fontos a (11) I súlyemeltyű. Ezen emeltyű tudniillik a kalapácsnak a spirálisra való ütésénél utóbbi által magával vitetik, azonban akadálytalanul lefelé tovább leng (lásd a 3. ábrában a | szakadozott vonallal föltüntetett helyzetet) és a visszalengésnél annyi erőt nyer, hogy a kalapács lefelé való mozgását meglassítja, A (11) súlyemeltyű nagy óráknál ' nélkülözhető, mivel azoknál a kalapács a J nélkül is lassabban üt; az ily óráknál a (10) ellensúly a spirális visszaütő erejével egyesülve, a horgony átkapcsolását létesíti. A (9) kalapács a negyedóraspirálisra addig üt, míg a megfelelően sülyedt (1) gátkerékszegmentnél a (20) ütköző a (14) rúgó hatáskörén kívül kerül és ez által a horgony a kalapáccsal együtt ezen rúgó által előre tolatik (1. ábra). A (20) ütköző lejtése úgy van alakítva, hogy a kalapács a (21) spirálisról a (22) spirálisra való átmenetelénél a (23) mérséklőre egy nem hallható ütést gyakorol és ez által a negyedóra- és óraütés között nagyobb időköz telik el, mint az egyes ütések között. A kalapács azután a (22) óraspirálisra üt és pedig annyiszor, mint azt a (17) lépcsős tárcsa mindenkori helyzete megengedi, a mennyiben a (19) peezek a tárcsára ráhelyezkedik. Evvel az ütőmű összes részei normális helyzetükbe kerültek és a következő ütésre elő vannak készítve. Ezen ütőmű előnyei egy súlynak vagy egy rúgónak megtakarításában állanak, továbbá abban, hogy a gátkerékszegment saját súlyával hat és az ütés szabályos. SZABADALMI IGÉNY. 1. Ütőmű órák számára, jellemezve egy horgonygátszerkezet által, mely egy (1) gátkerékszegmentből és egy (7) hor-