25062. lajstromszámú szabadalom • Hevítésre, pörkölésre, redukálásra, olvasztásra vagy tetszőleges anyagok elégetésére alkalmas, rostély nélküli kemencze

- 3 -ásványi és egyéb anyagok megolvadnak és üvegszerű salak képződik, mely a (4) fenéklapon lassan a kemencze kibocsátó nyílásá- • hoz folyik és itt fölfogandó. A (23) hamuszekrényhez (1. ábra) vezetett szálló hamun kívül más hamu nem képződik, mert a kemenczének rostélya nincs és a hőmérséklet elég nagy ahhoz, hogy minden el nem éghető anyagot salakká olvaszszon. A szemét elégésének mérvében újabb szemetet töltünk az aknába, úgy hogy az üzem szakadatlanul folyik. Oly szemét égetésénél, mely kevés éghető anyagokat tartalmaz, a szeméthez csekély mennyiségű szenet keverünk, melyből az ezen tekintetben a legkedvezőtlenebb viszonyoknál 4% is már teljesen elegendő. A (21) csatornán át távozó gázokat nem bocsátjuk közvetlenül a kürtőbe, hanem azokat a hőjüknek kihasználása czéljából bármily tetszőleges berendezéshez, pl. gőzfejlesztés esetében a gőzkazánokhoz vezetjük. Az 5. és 6. ábrákban föltüntetett berendezés szintén szemétnek, hulladékoknak stb. elégetésére alkalmas. A szemetet a (38) síneken járó (35) kocsi segélyével a (34) tölcsérhez szállítjuk és ebbe betöltjük. A szemét a tölcséren át a (33) térbe hull, melyben a (30) hengerek által mozgatott végnélküli szállító heveder van elrendezve, mely a szemetet a kemencze akna (25) toldatához csatlakozó (28) tölcsérbe szállítja. A szemét a (27) ellensúllyal ellátott (26) csapón gyűlik össze. Mihelyt az erre nehezedő szemét súlya nagyobb lesz, mint az ellensúlyé, a csapó önműködően lefelé billen, a szemét az (1) aknába hull és a csapó ismét záródik. Hogy a salaknak igen jelentékeny hőjét hasznosíthassuk, a következő berendezést alkalmazhatjuk. Az akna alsó része az (5) tolóka vagy csapó által el van zárva. Ezen tolóka előtt a (6) szekrény van elrendezve, mely az (5) tolóka fölé nyitva van és egy alul nyitott tölcsérben végződik. A (6) szekrénynek az (5) tolókával szemközt lévő falát a (7) tolóka képezi. A tolókák mindegyike görgőkön vezetett (8) lánczon csüng, melynek szabad végéhez i a (9) súly van erősítve. A (6) szekrényhez való hozzáférhetése czéljából a (10) ajtó van elrendezve. Ha az (5) és (7) tolókát fölfelé húzzuk, akkor a (4) fenéklapon lassan lefolyó salakot piszkavas segélyével a (6) szekrénybe kaparhatjuk, melyből az a végnélküli (37) szállító hevederre hull. Az izzó salak által erősen fölhevített levegő a (31) csatornákon át fölszáll és a (36) tető alatt elrendezett (32) nyíláson át a (33) térbe áramlik, melyben a (29) szállító hevederen fekvő szemetet megszárítja. A (33) térben lévő szemét nedvességét fölvevő szárító levegőt egy csővezetéken át a kazán tápvizéhez vezetjük, mellyel melegét közölve körülbelül 20° C.-ig lehűl és azután a szabadba áramlik. A megnedvesedő szárító levegőből lecsapódó vizet a berendezés vízelvezető csatornájába bocsátjuk. A vízgőzöknek ily módon való lecsapatása igen fontos, a mennyiben ezen vízgőzök bűzösek és a berendezés környezetének levegőjét megrontanák, ha a lecsapás nélkül a szabadba áramolnának. Az említett szárító levegőt a (33) térbe való vezetése helyett szekundér égési levegő gyanánt is alkalmazhatjuk, a mikor is azt az 1., 2., 3. és 4. ábrákban föltüntetett berendezésnél a (17) csatornába vezetjük, lehet azonban ezen levegőt a gőzkazán mögött a kürtőbe is vezetni, a mikor is az összes ártalmas organizmusok az ott uralkodó, legkevesebb 180° hőmérséklet következtében föltétlenül ártalmatlanná tétetnek. A szükséges szárító levegő természetesen akként is nyerhető, hogy a kemencze falazatában kiképezett csatornákon át küllevegőt vezetünk keresztül, mely ez által a szükséges mértékben a fölhevítettvén, a (33) térbe bocsátható. Az 5. és 6. ábrákban föltüntetett berendezésnél a szekundér égési levegő alkalmazása kivételesen mellőzve van. A befúvott. levegő ezen berendezésnél a (33j szárító térben elrendezett (13) csövön át áramlik be és ebből az aknát több kanyarulatban körül• vevő (14) csőbe vezettetik. Ezen berendezés