25032. lajstromszámú szabadalom • Ívberakó

kar lefelé mozog és így a (38) görgők a j (40) hengerre kerülnek. A (35) kar ezen lefelé való mozgásánál a két (49) és (50) rudacska a (43) kar horogalakú végének legfölső csúcsa mellett két oldalt lemozog; a (43) kar ezen végé- j nek helyzetét az (52) csap határozza meg, a midőn az (50) rudacska az említett vég fölső legömbölyítésére hat, úgy hogy a (43 44) emeltyű a teljes vonallal rajzolt helyzetet veszi föl. Ha a (44) kar a 6. ábrában eredményvonallal rajzolt helyzetben van, akkor a (46) kar vége a (44) kar vége mögött van, miáltal az (53) ütköző előretolt helyzetében visszatartatik; a (43 44) emeltyűnek a teljes vonallal rajzolt helyzetbe való most említett visszaforgatásánál természetesen a (46 47) emeltyű is a teljes vonallal rajzolt helyzetet veszi föl, ' minek folytán a (46) kar ismét a (44) kar j útjába kerül, úgy hogy utóbbinak a 6. ábra j értelmében balra való forgatása megakadá- j lyoztatik és így a (35) kart a (43) kar horga letartja, mely most a (49) rudacs- I kára fekszik. Minthogy a (37) kar a (28) rúd segé- j lyével (1. ábra) a (27) karral van össze- j kötve, ha a (37) kar balra mozog, akkor a | (27) kar is hasonló mozgást kap, miáltal | a (25) kar (2. és 3. ábra) is balra mozog, úgy hogy a (22) nyomólap fölemeltetik, a (23) rúgó megfeszül, és így a (8) kerék a most legfölül fekvő papirívvel érintkezésbe jön. A (36) tengely forgása azt is eredményezi, hogy a (63) kar a (61) kartól el- J mozog, úgy hogy a (62) rúgó, mihelyt a (93) bütyök a (61) kart elhagyta, az (55) lemez alatt lévő (59) kar végét, ismét az (57) tárcsához vezetheti. Ezen átállításokkal egyidejűleg a (40) hengerről a (67) tárcsák is fölemelkednek, az által, hogy a (92) bütyök a (68) kar végét leszorítja. A föntebb mondottakból magától értetődik, hogy a (35) kar fölfelé való forgásánál, a mi akkor következik be, ha az (53) ütköző eltolatik és a mi a (23) rúgó feszültsége által létesíttetik, az összes a legfölső ívnek az ütközőhöz való vezetését és az ütköző eltolását élősegítő készülékek az ívvel egyszerre érintkezésen kívül jönnek, míg ezzel egyidejűleg a többi ívek leszorítását végző nyomóberendezés működésbe jön, és hogy a (35) kar lefelé való forgásánál az említett készülékek egyszerre működésbe és a nyomóberendezés működésen kívül jön. Könnyen belátható, hogy a fönt leírt készülékek módosíthatók a nélkül, hogy a szerkezet működése megváltoznék. így például az ©lőretolásra a forgó (8) dörzskerék helyett egy ide-oda járó rúd vagy hasonló alkalmazható, melynek szabad vége a legfölső papirívre fekszik és csak az előremozgásnál fejt ki súrlódást a papírra. A papír fölött szükség esetén egyidejűleg több előretoló készülék is alkalmazható szimmetrikusan. A leszorítóberendezésre való vonatkozással könnyen belátható, hogy a (22) nyomólappal bíró föl- és lefelé mozgatható rúd elmaradhat, ha a (24) könyökemeltyű forgáspontját a papírhoz elég közel helyezzük el és az előre nyúló kart a végén egy megfelelő ütközővel látjuk el (4. ábra), hogy lefelé való mozgásánál a papírra nyomást fejtsen ki. Ezen esetben a rúgó természetesen oly módon van elrendezve, hogy közvetlenül a könyökemeltyűre hat és a könyökemeltyű mozgásának határolására az állványban megfelelő helyen a (101) csap van elrendezve. Az (57) tárcsával, (55) lemezzel és a mozgatható (59) karral képezett szétválasztócs továbbítókészűlékre való tekintettel megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben csupán az (55) lemez szükséges az (57) tárcsa nélkül, mely esetben az (59) kar természetesen fölösleges. Ha az (57) tárcsát elhagyjuk, akkor a (40) hengert hátrafelé kell eltolni, úgy hogy annak fölülete az (55) lemez legmagasabb pontján legyen, hogy a papir mellső éle lehető gyorsan a fogóberendezéshez kerüljön, ha a lemezre fölcsúszott. A fölcsúszás alatt természetesen az ívek közé, úgy mint előbb, levegő kerül és miután a fogóberendezés a legfölső ív . megfogta, a papirív, mint előbb, a lemez mögött megfeszül, úgy hogy még több le-