25032. lajstromszámú szabadalom • Ívberakó

kar lefelé mozog és így a (38) görgők a j (40) hengerre kerülnek. A (35) kar ezen lefelé való mozgásánál a két (49) és (50) rudacska a (43) kar ho­rogalakú végének legfölső csúcsa mellett két oldalt lemozog; a (43) kar ezen végé- j nek helyzetét az (52) csap határozza meg, a midőn az (50) rudacska az említett vég fölső legömbölyítésére hat, úgy hogy a (43 44) emeltyű a teljes vonallal rajzolt helyzetet veszi föl. Ha a (44) kar a 6. áb­rában eredményvonallal rajzolt helyzetben van, akkor a (46) kar vége a (44) kar vége mögött van, miáltal az (53) ütköző előretolt helyzetében visszatartatik; a (43 44) emeltyűnek a teljes vonallal rajzolt helyzetbe való most említett visszaforga­tásánál természetesen a (46 47) emeltyű is a teljes vonallal rajzolt helyzetet veszi föl, ' minek folytán a (46) kar ismét a (44) kar j útjába kerül, úgy hogy utóbbinak a 6. ábra j értelmében balra való forgatása megakadá- j lyoztatik és így a (35) kart a (43) kar horga letartja, mely most a (49) rudacs- I kára fekszik. Minthogy a (37) kar a (28) rúd segé- j lyével (1. ábra) a (27) karral van össze- j kötve, ha a (37) kar balra mozog, akkor a | (27) kar is hasonló mozgást kap, miáltal | a (25) kar (2. és 3. ábra) is balra mozog, úgy hogy a (22) nyomólap fölemeltetik, a (23) rúgó megfeszül, és így a (8) kerék a most legfölül fekvő papirívvel érintkezésbe jön. A (36) tengely forgása azt is eredmé­nyezi, hogy a (63) kar a (61) kartól el- J mozog, úgy hogy a (62) rúgó, mihelyt a (93) bütyök a (61) kart elhagyta, az (55) lemez alatt lévő (59) kar végét, ismét az (57) tárcsához vezetheti. Ezen átállítások­kal egyidejűleg a (40) hengerről a (67) tárcsák is fölemelkednek, az által, hogy a (92) bütyök a (68) kar végét leszorítja. A föntebb mondottakból magától értető­dik, hogy a (35) kar fölfelé való forgásá­nál, a mi akkor következik be, ha az (53) ütköző eltolatik és a mi a (23) rúgó fe­szültsége által létesíttetik, az összes a leg­fölső ívnek az ütközőhöz való vezetését és az ütköző eltolását élősegítő készülékek az ívvel egyszerre érintkezésen kívül jönnek, míg ezzel egyidejűleg a többi ívek leszo­rítását végző nyomóberendezés működésbe jön, és hogy a (35) kar lefelé való forgá­sánál az említett készülékek egyszerre mű­ködésbe és a nyomóberendezés működésen kívül jön. Könnyen belátható, hogy a fönt leírt ké­szülékek módosíthatók a nélkül, hogy a szerkezet működése megváltoznék. így pél­dául az ©lőretolásra a forgó (8) dörzske­rék helyett egy ide-oda járó rúd vagy ha­sonló alkalmazható, melynek szabad vége a legfölső papirívre fekszik és csak az előremozgásnál fejt ki súrlódást a papírra. A papír fölött szükség esetén egyidejű­leg több előretoló készülék is alkalmazható szimmetrikusan. A leszorítóberendezésre való vonatkozás­sal könnyen belátható, hogy a (22) nyomó­lappal bíró föl- és lefelé mozgatható rúd elmaradhat, ha a (24) könyökemeltyű for­gáspontját a papírhoz elég közel helyezzük el és az előre nyúló kart a végén egy meg­felelő ütközővel látjuk el (4. ábra), hogy lefelé való mozgásánál a papírra nyomást fejtsen ki. Ezen esetben a rúgó természe­tesen oly módon van elrendezve, hogy köz­vetlenül a könyökemeltyűre hat és a kö­nyökemeltyű mozgásának határolására az állványban megfelelő helyen a (101) csap van elrendezve. Az (57) tárcsával, (55) lemezzel és a moz­gatható (59) karral képezett szétválasztó­cs továbbítókészűlékre való tekintettel megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben csu­pán az (55) lemez szükséges az (57) tárcsa nélkül, mely esetben az (59) kar természe­tesen fölösleges. Ha az (57) tárcsát elhagy­juk, akkor a (40) hengert hátrafelé kell eltolni, úgy hogy annak fölülete az (55) le­mez legmagasabb pontján legyen, hogy a papir mellső éle lehető gyorsan a fogóbe­rendezéshez kerüljön, ha a lemezre föl­csúszott. A fölcsúszás alatt természetesen az ívek közé, úgy mint előbb, levegő kerül és miután a fogóberendezés a legfölső ív . megfogta, a papirív, mint előbb, a lemez mögött megfeszül, úgy hogy még több le-

Next

/
Thumbnails
Contents