24986. lajstromszámú szabadalom • Készülék mozgások átvitelére és sebességek változtatására

- 463 — a (k) tok a toldat ellenállása folytán még jobban előre mozog és e mellett a kúpos üreg mögött fekvő (e) rúgót összeszorítja, akkor az (1) toldatok a (b) tengely (m) hornyaiból teljesen kilépnek és az (n) körhoronyba lépnek be, a midőn a (k) tok kúpos része a súrlódás folytán már csak forgó mozgást végez, mely súrlódás elég nagy, hogy a szerkezet ezen helyzetében uralkodó ellenállást legyőzze. Ha az ellenállás ezen határt túllépi és a hajtóerő a (c) kerékre egyenlő erővel hat tovább, akkor ezen hatás a minden pillanatban föllépő passzív ellenállásokkal csökkentve, a kúp segélyével a (k) tokra átvitetnék. A (k) tok, mely az (r) kerékkel együtt forog és melyre az állandó hajtóerő és az ellenállás hat, oly sebességgel bír, hogy az ellenállás és erő között az egyensúly helyreállíttatik; a tok kúpos mellső része a (d) üregben csúszik, a mi az által van lehetővé téve, hogy a tok (1) kiugrásai az (n) körhoronyban mozognak. A sebességváltoztatás ily módon önműködően történik. A mótor által kifejtett állandó maximális erő egyébként könynyen szabályozható; a föntebb leírt szerkezetnél elegendő, ha az (e) rúgó feszültségét szabályozzuk. Megjegyzendő, hogy az esetben, ha az (1) kiugrások az (m) hosszhornyokból kiléptek és az (n) horonyba beléptek, azaz más szavakkal, ha a (k) tok nincs többé a tengelyhez kapcsolva és a körül foroghat, akkor a megfeszítve volt (e) és (j) rugók a (k) toknak úgy hátrafelé irányított forgó mozgást, mint baloldal felé hosszirányú mozgást törekszenek adni, a mennyiben a (p) horony a (q) csaptoldaton csúszik, mely csap hosszirányban nem tolódhatik el. Ezen mozgás addig nem jöhet létre, a meddig az (1) kiugrásokat a tengelybe bevágott (n) körhorony falai fogva tartják, a mi ismét addig tart, míg az ellenállás elég nagy, hogy a (q) csapot a (p) horony végéhez szorítsa; ha azonban az ellenállás ezen határ alá csökken és az (1) kiugrások az (m) hosszhornyokkal szembe kerülnek, akkor a rugók behatása alatt ezen hornyokba belépnek, és a mennyiben az egész tok balra mozog, a tok mellső kúpja a (d) üregben nem súrlódik és az (r) kereket ismét a (p) horony viszi magával, a mennyiben a (p) horony a (q) csapra nyomást gyakorol, mely csap most már nem a (p) horony végén, hanem annak más részén van. Ha a (q) csapot az ellenállás ismét a horony végére szorítaná, akkor ismét a fönt leírt működés következik be, a mennyiben a kúpos (d) üreg a (p) horony szerepét átveszi és. a gép ily módon üzemben tartatik. Ha az ellenállás, a helyett hogy növekednék, csökken, akkor a (q) csap a (p) horonyban a (2) nyíl értelmében fölfelé csúszik és ha az ellenállás teljesen megszűnik, akkor a (j) rúgó a (k) tokot legkülső helyzetébe balra tolja (1. ábra). Ezen helyzetben a (q) csap a (k) tok (o) körhornyában van és a (h i) ferde fölületek egymásra fekszenek; az (r) kerék ezután teljesen szabad. Ha az (r) kerékre ellenállás helyett egy a kereket előrehajtó erő hat (például, ha a kerékpár egy lejtőn lefelé mozog), akkor az által, hogy a (c) hajtókerékre a mozgással ellentétes értelemben hatunk, vagy azt mozgathatlanul fogvatartjuk, azt létesítjük, hogy a (k) tok (q) csapja a (p) horonnyal szimmetrikus (pl) horonyba lép; ezen esetben a (j) rúgó ismét összelapíttatik, a (k) tok kúpos része a megfelelő üregbe kerül, egyszóval ugyanazon működések jönnek létre, mint az előbbi esetben azzal a különbséggel, hogy a (c) kerékre ható erő most nem mozgást állít elő, hanem a mozgást késlelteti. A mennyiben a (c) kereket mozgathatlanul fogvatartjuk, állandóan maradó erőkifejtés mellett fékezést létesítünk. Ha ezen erő működése megszűnik, akkor a kerék önműködően szabaddá tétetik. Ha a (c) kereket újból mozgathatlanná tesszük, akkor ismét fékezünk; ha ellentétesen taposunk, akkor a készülék mozgása ellen ható munkát megnagyobbítjuk és a sebesség annál jobban csökken, minél sebesebben taposunk ellentétesen, a midőn a mozgás ellen mindig csak egy állandóan maradó erőkifejtést kell kifejteni, mely