24972. lajstromszámú szabadalom • Önműködő bekacsolószekezet párhuzamos kapcsolandó váltakozóáramú gépek számára
8 -verzet egymaga a segédáramkört nem zárhatja. A mint az előzőkből kitűnik, a szerkezetek ezen foganatosítási alaknál is igen pontosan oda hatnak, hogy a segédáramkör akkor zárassék, midőn a gépek fázisa és frekvencziája összevág. A 3. ábrában föltiintetett vegyes kapcsolásnak főleg azon előnye van, hogy a (14) mágnes magját nem kell a különböző feszültségekhez képest beállítani. Ha a magot egyszer beállítottuk, akkor azt bármily feszültségi árammal táplált berendezésnél alkalmazhatjuk, föltéve, hogy a tekercs megfelelően van méretezve. Az 1. és 2 ábrákban föltiintetett esetekben ellenben a (14) mágnes magját a fegyverzethez képest mindig akként kell beállítani, hogy a fegyverzet csak a legnagyobb feszültségnél emeltessék meg. A kapcsoló szerkezetet tehát a szerint, a mint azt másmás berendezésnél alkalmazzuk, mindig újból be kell állítani. Az áramnak a mágnesek táplálása czéljából való transzformálása is igen előnyös. A 3. ábrában, továbbá az 1. és 2. ábránál alkalmazott (17) mágnes is elmarad. A találmány tárgyát képező szerkezetnek forgó áramátalakítók bekapcsolására való alkalmazásánál figj^elembe veendő, hogy a váltakozó áramkör önműködő kapcsolója és egyenáramú áramkör megszakítója egymással összetüggésben vannak, mivel mindkettő az önműködő kapcsoló szerkezet hatása alatt áll. A synchronizáló szerkezet természetesen nem csak a leírt esetekben, hanem mindenhol alkalmazható, a hol arról van szó, hogy egy segédáramkör akkor zárassék, midőn fázis és frekvenczia összevá:. Lényeges a szerkezetnél mindig csak az, hogy az önműködő kapcsoló szerkezetnél bizonyos részek működése az időtől és bizonyos részeké a feszültségtől függ, mely részek akként működnek együtt, hogy a párhuzamosan kapcsolandó gépek összekapcsolását akkor eszközlik, mikor fázis és frekvenczia összevág. Az összes leírt berendezéseknél természetesen föl van tételezve, hogy a bekapcsolandó gép sebessége tetszőleges regulátor segélyével synchronismusra van beállítva. Az 1. ábrában ezen czélra pl. egy az egyenáramú vezetékben elrendezett, alkalmas szerkezetű rheostat szolgál. Az 1. és 3. ábrában föltüntetett esetben a bekapcsolandó gép sebességét a synchronismus eléréséhez azáltal állítjuk be, hogy az erőgép sebességét szabályozzuk. A kapcsoló szerkezetet az 1. és 2. ábrában az (fl) kézi kapcsoló, a 3. ábrában pedig a (p3 és q3) kapcsolók segélyével kapcsolhatjuk ki. A (14) mágnes természetesen a fázisok által befolyásolt szerkezetet képez, vagyis két különböző gép fázisváltozásai által befolyásoltatik. A (10) szolenoid pedig időellenőrző szerkezet gyanánt szolgál, mely az önműködő kapcsoló szerkezet hatását oly fázisperiodus bekövetkezéséig késlelteti, mely bizonyos előzetesen megállapított időtartammal bír, vagyis más szavakkal, a segédáramkör csak akkor záratik, ha ehhez elegendő idő van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsoló szerkezet párhuzamosan kapcsolandó váltakozó áramú gépek számára, mely szerkezetnél az önműködő bekapcsolás a már meglévő váltakozó áram hatása alatt történik, jellemezve két a párhuzamosan kapcsolandó gépek áramkörében föllépő fázisváltozásnak egyidejűleg alávetett elektromágnes által, melyeknek működése tetszőleges fékező szerkezet által egy előzetesen meghatározott időtartamú fázisperiodus bekövetkezéseig késleltetik. 2. Az 1. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az elektromágnesek egy a gépeket párhuzamos kapcsolásba hozó kapcsolót szabadítanak föl. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az egyik elektromágnes működése meghatározott időtartamtól, a másiké pedig a feszültségtől van függővé téve. 4. Az 1—3. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a kapcsolót befolyásoló áramkör